NO.12

Sziasztok!!!
Íme! megérkezett a 12dik fejezet!!!! Köszönöm a sok látogatót, a díjakat, és a szavazatokat, na meg a kommenteket! Nagyon örülök, és jól esik, ha az ember biztató szavakat ,,hall", vagy ha dicsérik a munkásságát. Szerintem ez egy hosszú rész lett.
Xx. Bella

Mikor odaértünk Sophia házához, elmosolyodtam, hogy itt parkoltam le a kocsival. Végül is, „nem feltűnő” egy bal kormányos luxusautó, de hál’ istennek senki se állta körül, csak távolról diszkréten nézték. Sophia beterelt a házába, s már fel is készítette a teát. Igazából nem volt kedvem beszélgetni, de beszélt ő. Mesélt a családjáról, az unokáiról, jókat kacagtam egy két történeten, majd fél 6kor ténylegesen elindultam haza. Telefonszámot cseréltünk Sophia-val, s mondta, hogy ha bármikor el akarok szakadni Londonból, menjek hozzá. Nagyon kedves idős hölgy. Emlékeztet a Finnországi nagymamámra. Isoäiti, igazából mindig így szólítottam. (Ez annyit tesz finnül, Nagymama) Visszagondolva a nagyimmal való kapcsolatra, tipikus nagyi volt. Imádtam. Kis törékeny teremtés volt, de attól igen erős asszony. Sose örült, hogy nem állandóan Finnországban élünk. De attól függetlenül kéthetente ugyanúgy meglátogattuk.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejembe mikor este vezettem haza. Legszívesebben száguldoztam volna, de dugó volt. Mint mindig. Így inkább míg a piros lámpánál álltam megnéztem a telefonom ki hívott. David-től volt pár nem fogadott hívás. Na jó szám szerint 11. De majd visszahív. Mikor végre befordultam az utcánkba megkönnyebbülten sóhajtottam fel. A Kapu egy gombnyomásra kinyílt, s már be is álltam a garázsba. Valahogy nem érdekel a külvilág. Vissza akarom kapni a régi életem. Pár hétig ezt sikerült elnyomni, de újra feltörekvőben van ez az érzés. Egy könnycsepp szaladt le az arcomon, majd előtört belőlem a sírás. Valaki hátulról megfogta a karom, s még mielőtt beléptem a házamba visszafordított maga felé s hagyta, hogy sírjak.

• Csss. Freya. – Simított végig a hátamon David, ki nem tudom, hogy került ide, de nagyon örültem a jelenlétének.
• Dav, én ezt nem bírom tovább… Muszáj, hogy ennyire nehéz legyen? Miért őt vették el tőlem? – majd éreztem, hogy megrogynak alattam a lábaim, de hál istennek David időben kapcsolt s felkapott az ölébe így nem  koppantam a földön.

Valahogy bejutottunk a házba, s én még mindig David ölében ültem és sírtam. Nem tudom mennyi idő telt el, de úgy éreztem a lábaim már elgémberedtek és fel kell állnom. Fel is álltam majd elestem volna, ha David megint nem kap el.

• Istenem, annyira sajnálom David. Csak nyűg vagyok itt mindenki nyakán. – majd a kezembe temettem az arcom s megint sírni akartam. Ezt a sok fájdalmat kitépni belülről, de sehogy se ment.
• Freya Hannah Hamilton! Soha se mondj, ilyet, hogy nyűg vagy mindenki nyakán. Számomra nem vagy az. És most csinálok neked forró csokit, aztán hagylak pihenni. – mondta David, tőle szokatlan komolysággal, majd elment a konyhába addig én a sötét tévé képernyőt bámultam.
• Da…- köszörültem meg a torkom – David, amúgy miért voltál a ház előtt? – kérdeztem rekedtes hangon, bár még mindig magam elé bámultam. Lábaim felhúztam s átöleltem. Hátha így nem esek szét, a bennem tántorgó űr miatt.
• Aggódtam érted Freya. Nem vetted fel a telefont, az irodában sem értelek utol. – jött be kezében egy bögre forró csokival. – szóval, hol voltál?
• Hastingsbe. Próbáltam felejteni, vagy gyógyulni, vagy az Isten tudja mit csinálni, de nem jött be. Találkoztam egy kedves nénivel, s vele beszélgettem.
• Persze velem nem beszélsz apád haláláról, pedig tudtommal legjobb barátok vagyunk...sőt…Testvérek. Ez fel fog emészteni!!! Freya, nem akarlak elveszíteni. Nem akarom, hogy a húgom, eltűnjön. Most pedig megyek. Pihenj le. Szeretlek Húgi. – Szavai szíven ütöttek. Igaza van, senkinek se beszélek róla. Egy kis fiúkba próbálom elzárni az emlékeket, de nem megy
• Ne David. Ne menj el. Aludj ma este itt. Kérlek! – mondtam csendesen, miközben figyeltem, hogy felveszi a cipőjét. – Kérek, legalább ma estére, ne hagyj egyedül. – Ültem le a sarokba s könnyeim megint elindultak.
• Nem megyek el Freya. Most pedig gyere, felmegyünk aludni egyet. – majd ismét ölébe kapott, ma már ki tudja hányadára, s felvitt a szobámba.

David letett az ágyamra, és én csak ültem ott. Figyeltem David mit csinál, mikor tudatosult bennem, hogy pizsamát készített nekem össze, így levettem az aznapi gönceim, beledobtam a szennyes kosárba, beszálltam egy kád meleg vízbe, s addig ültem ott míg az ki nem hűlt. Felkaptam magamra a pizsamát, s elindultam megkeresni Davet. Mivel nem találtam sehol, elfogott a pánik, hogy a legjobb barátom átvert. Ekkor egy papírt pillantottam meg. David kézírása. Vagyis inkább macskakaparása.

„Freya! Készítettem neked szendvicset, azt edd meg. Muszáj volt hazaugranom, pár cuccomért, de ne aggódj maximum másfél óra múlva itt leszek. Puszi David.

Ui.: 19:58-kor mentem, el”

Ez nagyon jó. Még van fél órám, ha David betartja az ígéretét. Egyáltalán kocsival jött?? Arra se emlékszek. Vagyis, nem figyeltem. Biztos azzal jött. Mióta meglett a jogsija 17 évesen, azóta mindenhova kocsival megy. Istenem, de hiányoznak azok az idők… Nem Freya!!! Erősnek kell lenned!! Nem gondolni a múltra, csak előre. De az olyan nehéz, és fárasztó. Egyszerűbb lenne egész nap sírni, és keseregni. Hibáztatni másokat, vagy magamat, hogy miért nem én vezettem azon az éjszaka, miért nem mentem ki elé, miért nem jött a hamarabbival, miért tették át másnapra a tárgyalást, miért kapott apa szabad helyet a repülőn a későbbi járatra, MIRÉT?

Túl sok volt a miért… Ezért az első kezembe akadó dolgot, (ami egy díszpárna volt) a földhöz vágtam. Még rúgtam is volna rajta egyet, ahogy az élet tette velem, hisz fogalmazzunk nyersen, nincs anyám, David többet tud rólam mint az anyám. Oké ez logikus, hisz David mindent tud rólam… már csak apa haláláról nem beszéltem neki. De úgy érzem ha nem beszélek róla neki akkor rövid időn belül, zárlatot kap az agyam s megkattanok. Apai, nagyszüleim már nem élnek. Túl korán vesztettem el őket, hiányuk mégis óriási (volt) és elvesztettem a számomra legjobban szeretett személyt az apám. Ez már nem egy rúgás lett volna a párnába hanem 3. A nagypapámért, a nagymamámért, és a legnagyobb, ami a legjobban fáj az apámért. Anyámért nem, hisz sose volt velem.

Ránéztem az órára s Davidnek már rég itt kellene lennie. Azaz 15 perce. Miért David, már te is? Végszóra betoppant egy sporttáskán a vállán és két szatyorral a kezében.

• Sajnálom, anya nem engedett el kaja nélkül. – mutatta fel a két szatyrot.
• De, ennyit egy hét alatt nem eszek meg. – fintorogtam a  gondolatra is.
• Te nem, hercegnő, de anyai unszolásra, meg én is így gondoltam, ide költözök még pár napra. Nem hagylak magadra. Nekem úgy sincs koncert a fiúkkal, mert most már, hogy Anne nincs elmentek nyaralni, és te is kiveszel pár nap szabit. Aztán leisszuk magunkat, akkor elfelejtjük minden gondunkat utána meg panaszkodunk fejfájásra másnap. – mondta miközben bepakolta a kaját a hűtőbe.
• Nem, akarok részegeskedni. – Suttogtam halkan…
• Kár, pedig hoztam egy üveg vodkát. De ezt még nem Zayn küldi…

Pár nap telt el, hogy David beköltözött hozzám. Azóta ki se tettük a  lábunkat a házból, a kutyasétáltatás is annyi, hogy kiengedjük őket az udvarra. Az első napot végigsírtam, szerintem a felsőjéből csavarni lehetett volna a könnycseppeket. Elmeséltem neki minden fájdalmam. Ő meg szegénykém csak hallgatott és vígasztalt. Végül ittunk a vodkából, bár nem sokat. Mivel nagyon semmit se ettem, az is éreztem, hogy a fejembe száll, de David megtömött kajával így megúsztam egy „érzéssel” a dolgot. Igazából most hirtelen arra se emlékszek mit ettem. Vagyis, de ő… Rántott sajtot rizzsel. Így teltek a napjaink, főképp beszélgetéssel. Mindig volt új sztori, mindig volt mesélni való… Bár a többi nap nem piáltunk. Nyugodtan teltek a napjaink, engem se kerestek bentről. Mondjuk érthető azok után ahogy David mondta: „Ha nem egy idegroncsot akarnak visszakapni, nem hívják, majd Freya jelentkezik. Nélküle is tud működni a vállalat!”

Igazából tényleg úgy éreztem, regenerálódtak az idegsejtjeim, a lelkem, az nem csak, nem tört további kis darabokra, és a tudat, hogy Davidre mindig számíthatok, még talán épített is rajta.

Igazából, mint említettem a külvilággal nem is foglalkoztunk. Nem kapcsoltuk be a gépet, nem lógtunk twitteren, és a tv-n se néztünk sztármagazinokat, csak filmeket, híradót, ilyeneket.

Épp péntek délután van, miközben próbálom Davidet győzködni, hogy jöjjön velem bulizni holnap este, mert mi Hope-pal oda készülünk.

• Nem, nem és nem. Freya, ez legyen egy csajos este. Meg így hétvégére, én is hazamegyek.
• Elmész? – néztem rá óriási szemekkel.
• Igen, de hétfőn visszajövök ha még igényt tartasz rám. – egy kósza hajszálat a  fülem mögé simított majd megpuszilta a homlokom. – Nagy lány vagy te már húgi, nem kell ide pesztra.
• De kell. Mi lenne ha még hétfőn se mennék dolgozni, és meglátogatnánk anyukádat. Olyan rég beszéltem már vele.
• Le merem fogadni, hogy te is hiányzol neki. De akkor most egy film? Mondjuk a „Madagaszkár3”? – vigyorgott rám.
• Oké, legyen. De utána megnézzük, a Titanicot. – nevettem.
• Neeem, nem nézek Titanicot. Egyszer rávettél, hogy megnézzem, de másodjára nem fogsz. Találj ki jobbat.
• Rendben. – Adtam meg magam. – Akkor legyen a „Mindörökké Rock”. Még úgysem láttam, állítólag jó film.
• Megegyeztünk. De psszt, kezdődik a Madagascar3. –csitított le, majd elkezdtünk filmezni.

Mikorra eljött az este, kivégeztük a betervezett 2 filmet, meg egyet felfaltunk desszertnek. Végül, csak, hogy tipikus Amerikaiak legyünk, nasinak betettük a Dr. House-t s maratont indítottunk. Valamikor éjfél körül kapcsoltuk ki a tv-t. Vagyis kapcsoltam mert Dav elaludt. Oké, én nem fogom felébreszteni. Így inkább lehoztam a takaróját, betakargattam, mint az anyukák, majd felmentem én is aludni.

Reggel arra keltem, hogy valaki a fejemhez vág egy párnát.

• Ébresztőőőő hasadra süt nap! Meg ideje enni valamit! 10 óra van pont időben ébresztettelek. – majd lerántottam rólam a takarót.
• Neeem akarok felkelni… - fordultam a hasamra.
• Hozom a hideg vizes vödröt… - fenyegetőzött.
• Neeee… Inkább felkelek. – másztam ki az ágyamból majd az ágy mellett lévő David hasára csaptam a kezemmel.
• Aucs. Na de gyere Hercegnő reggeli. – mondta. A Hercegnő szóra összerezzentem majd kicsordult egy könnycsepp is. – Ne Freya, ne sírj. Gyere ide kislány. – majd megölelt.

Szegény David azt se tudja mit csináljon velem, mit ne mondjon, mitől tör ráma  sírási roham. Meg is értem hogy hazamenekül a hétvégére a családjához. Egy hisztéria vagy Freya Hamilton – szólalt meg egyik volt „szeretett” osztálytársam hangján egy belső hang. Megráztam a  fejem majd David előtt lementem a konyhába s leültem a bárpulthoz

• Mit eszünk? – kérdeztem kíváncsian miközben lógattam a lábam.
• Hm, Bundáskenyeret, mivel, már megettük amit anya csomagolt.
• Tökéletes. De tegyél a tojásba egy kis borsot. Úgy jobb. – vigyorogtam.

A mai napunk már valamivel jobban hasonlított két fiataléhoz, és nem pedig a 70 évesekéhez, akik nem mozdulnak ki egész nap a házból. Ettünk, utána elmentünk a kutyákkal sétálni, majd mivel a hűtő már kint az ürességtől elmentünk egy szupermarketbe is. Persze oda már kutyák nélkül és kocsival.

Délután David, azt mondta csinosan öltözzek fel, mivel úgysincs pasim. Kösz Dav, pont pasi kell nekem. Tényleg… De eleget téve kérésének, kifestettem a körmöm, első lépésben. Piros színben pompázik körmöm. Igazából fogalmam sincs mit vegyek fel, hogy hova megyünk de Hope-ot ismerve valami puccos klubba így valami csinos kell és David szerint mini, bár szerintem csak a pasi beszél belőle nem a szerető „báty”. Mivel tudtam, hogy bátran vehetek fel minit, mert ugye nem egy discoba megyünk ezért egy fehér mint vettem fel melyen két fekete masni volt. Egyszerű de csinos. Hozzá felvettem egy fehér magas sarkút, egy fekete kiskabátot magamhoz vettem, mert ugye London eléggé hűvös, meg egy táskát amibe tettem el pénzt és a legfontosabbat, telefont és lakáskulcs. Sminkem, pofon egyszerű volt. Szempillaspirál és egy piros szájfény.

Mivel David lelépett, miután kiadta a parancsot, azaz olyan 4 óra felé, és még Hope nem ért ide, fogtam a hajvasalót (multifunkcionális, azaz göndöríteni is tudok vele) s elkezdtem a tincseim begöndöríteni. Este nyolckor, végre, 4 óra magány után társaságom érkezett. Hope és egy taxi személyében. Felkaptam a táskám, és már mentem is. Hope rábeszélt, hogy ne saját a saját kocsimmal menjek hanem taxival, így legalább ihatok is. Oké. Végül is, igaza van.

• Úgy örülök, hogy végül eljöttél. És David nélkül. Nem, nincs vele semmi bajom, de ez egy igazán emlékezetes este lesz. – Mondta miközben már a klubban ültünk, a pultnál egy bárszéken.
• Hölgyeim, felszabadult egy boksz. Ha szeretnének odamehetnek. – Mondta egy pincér. Meg kell hagyni elég helyes volt, s kedves is, bár ide gazdag picsák járnak, akiknek ki kell nyalni a seggüket, nem tudhatta, hogy mi a ritkábbik faj vagyunk. Nem igénylünk különleges bánásmódot.
• Persze. Köszönjük. – Vigyorogta Hope, akinek szemmel láthatóan, bejött a csávó.

Két órával, és három kör Vodka után éreztem, többet nem kell innom. Finn létemre, meg amúgy is bírom a  piát, de a mostanság alig evés, miatt éreztem, hogy kezd a fejembe szállni. Élveztük a körülöttünk legyeskedő fiúk társaságát, s jól esett most ez a túlzott figyelem. Hope is élvezte, bár ő jóval többet ivott nálam. Egyszer csak gondolt egyet s elküldte a srácokat, majd hozzám fordult

• Freya, egy szemétláda vagyok. Hazudtam neked, és titkolóztam előtted. Nem akartam, hogy még jobban összetörj, de ma van az utolsó esélyem, hogy elmondjam neked. – Mondta lehajtott fejjel.
• Hope, miről hadoválsz? Tuti csak a  pia beszél belőled. Gyere menjünk ki a friss levegőre. – Majd segítettem a lánynak, s kiültünk a klub előtti padra.
• Nem, nem csak a  pia beszél belőlem. Holnap költözök New Yorkba. – Mondta fojtott hangon.

„Holnap elköltözök New Yorkba” – Hope szavai csengtek a fülembe. Elhagy. Itt hagy. De én is ezt tettem vele. Elköltöztem. De ő most nem hagyhat itt. Szükségem van rá. Önzőség, de nem hagyhat itt. Ő lesz a második a hónapban, aki elhagy. Örökre. Tudom, hogy hülyeség, de úgyis új életet épít fel New Yorkban új barátai lesznek, én meg már csak egy régi emlék leszek.

Nem akarok magyarázatot, hogy miért?! Arra úgysincs jó magyarázat. Újra összetörtem. Felpattantam a padról, és könnyek között elindultam hazafelé, gyalog. Tudom, hosszú lesz az út, de nekem most magány kell. 

I Love Your Blog. - Díj!

Sziasztok!
Verőfényes napsütésre ébredtünk, s én megkaptam az oldal második díját! (Vagyis már a sokadik mert az előzőt megkaptam vagy 7X amit innen nagyon köszönök de ez a második :DD)

Köszönöm szépen Caroline Hale, hogy gondoltál rám, s megleptél ezzel a díjjal :)

1. Tedd ki a díjat. 

2. Írj magadról 5 dolgot. 

3. Jellemezd magad 4 szóval.

4. Küld el 3 embernek.

5 dolog rólam:

1. Ő... hatalmas Olimpia fan vagyok! :DDD
2. Épp most tanulok vezetni!!! :D
3. Szívesen dolgoznék a Forma-1ben
4. Los Angelesbe mindenféleképpen el akarok jutni
5. Állat barát vagyok (a kétlábúakra is célzok XDDD)

4 szó magamról:

1. Nyugodt személyiségű
2. Akaratos
3. Kitartó
4. Álmodozó 

3 ember akiknek küldöm:

Dorililien

*R.R*
Aprócskalány

NO.11

Először is szeretném megköszönni, hogy ilyen rövid idő alatt a blogomat már több mint 5000 látogattátok meg!  Ez nagyon jól esik!
Azt viszont sajnálattal tapasztalom, hogy nem írtok kommentet :/ (tisztelet a kivételnek). Annak is örülök, ha Chatben írtok megjegyzést, csak szeretnék visszajelzéseket kapni.

• Jajj, srácok mikor mehetek át hozzátok, hogy végre aláírjuk a szerződést? Mert mát csak ki kell nyomtatni és lebélyegezni… meg aláírni nekem és nektek – örültem a  sikeremnek, hogy át tudtam írni. Persze azért majd átnézetem még „tanácsadóimmal” Mellesleg, még gondolkozom, hogy csak egy tanácsadót tartok meg, aki érti a munkáját, a többit meg megtartom befektetőnek..
• Freya, te bármikor átjöhetsz! – mondta „erotikus” hangon Harry4
• Harry, hozzád tuti nem mennék át.
• De miért? Állítólag jó vagyok az ágyban… vagyis eddig nem panaszkodtak. – Gondolkozott el.
• Kösz, Harry. Most már tudok aludni, mert ezt megtudtam…. Amúgy meg nem akarok a veled szexelni.  – erre csak Louis felröhögött.
• Ezt megkaptad öcsi. – ütötte az asztalt Louis, mint egy hülyegyerek, de szegény nem tudta már, hogy röhögjön.
• Freya… Most nézd meg. Tiszta sokkos állapotba került szegény. – hadonászott a kezével Harry szeme előtt Niall.
• Most mi van? Még sose utasították el? – döbbentem le.
• Nem. Még senki. Szóval, te vagy neki az első. Neki vérében van a csajozás… Most jól pofára ejtetted szegényt. – magyarázta még mindig röhögve Louis.
• JESUS! Bocsi Harry, de ez az igazság. – mentem oda most már én is elé.
• Na, ez sokként ért.  Sajnálom én ehhez nem vagyok hozzászokva.
• Na azért ennyire ne légy kiborulva. Úgyse láttál tovább kapcsolatot velem, mint egy egyéjszakás kaland. Arra meg bármely rajongódat ráveheted. Sőt kérned se kell, ők fogják felajánlani magukat… De én nem vagyok vevő az ilyen kalandokra. Inkább leszek a legjobb barátod.
• De legalább őszinte vagy. És akkor üdv legjobb barátom. – nyújtotta felém a  kezét.
• Üdv! – Gogadtam el a kézfogást. - Én mondtam, hogy az vagyok. – Majd hátra dőltem a székemben. – Szóval mikor mehetek szerződést aláíratni?
• Nem tom’ – vonta meg a vállát Louis.
• Majd szólj ha tudod. De most bocsi srácok nekem lejárt a munkaidőm mára. Így haza megyek és… pf házimunka… – borzongtam meg előre.
• Miért nem fogadsz fel valakit, hogy takarítson ki neked? – vetette fel Lou.
• Jó! Gyere Louis. Mennyit kérsz a takarításért? – vigyorogtam rá.
• Ő…én magam után is ritkán takarítok el… Így ezt az állást passzolom.
• Kár… Ja jut eszembe. Hazavigyelek titeket? – kérdeztem, miközben felvettem a cipőm. Ó igen! 8 cm-rel újra magasabb vagyok.
• Légyszí. – néztek rám.
• Jó menjünk. Oké, felsőm elraktam, melltartóm is, laptopot is, kocsi kulcs itt van, lakáskulcs itt. Iroda kulcsai kezembe. Mehetünk! – jelentettem ki gyors ellenőrzés után.
• Megint a balkormányos kocsival jöttél? – érdeklődött Niall.
• Igen azzal, drága Niall. Mivel mind a 3kocsi olyan, így nem tudok jobbkormányossal jönni.

Miután gyorsan eljutottunk a kocsiig, és mindenki aránylag száraz bőrrel megúszta, elindultunk hazafelé. Most nyugodtan vezettem, nem rohantam sehova s a fiúk is csendben voltak. Most épp Niall ült be mellém az anyós ülésre. Az utat, most csendben tettük meg. Először Niallt tettem ki a házánál (ő lakott a legközelebb a belvároshoz) majd Harryt és Louist, végül én értem haza. Mikor benyitottam az ajtón elkiáltottam magam:

• Megjöttem apu!! – s ekkor észbe is kaptam – ja, feleletet még mindig ne várjak. - De legalább a kutyusok örültek nekem. A nedves felsőmet és a melltartómat beleraktam a szennyes kosárba, s levettem az utcai ruhám. Egy szürke melegítő mellett döntöttem, piros felsővel.

Na, akkor kezdjünk el takarítani. Tv-t bekapcsoltam s rákapcsoltam egy zene csatornára. Összesepregettem, majd felmostam. Addig kipakoltam a mosogatóból, majd a bárpultot, és a márvány konyhapultot töröltem át. Szerencsére felszáradt már a padló így nem kell félnem csúszás veszélyről. Igaz esett az eső, de úgy éreztem megfulladok a házban így fogtam magam s kiültem a teraszra. Csak én és egy nagy adag forró csoki. A kutyák is kijöttek a teraszra, s lefeküdtek a terasz fa burkolatára. Tovább nem merészkedtek, mert nem szerették az esőt. Persze ha hó esne... Már nyakig havasak lennének. Erről megint egy újabb emlékkép villant be.

Január van. Épp, hogy elmúlt a karácsony meg a szilveszter, s Finnország Déli részébe is megérkezett a napokban ígért óriási mértékű havazás. Espoo nevű városba, ahol mi is éltünk és még a nagyim itt is született, ettől nem állt meg az élet. 60 centis hó, ide vagy oda. Én szokás szerint nem siettem el a felkelést, de most sikerült felébrednem reggel 8kor. Mosolyogva baktattam le a lépcsőn apukámhoz aki már a reggeli lap végén járt, s a kávéja utolsó kortyát küldte le a torkán.

• Jó reggel!t – köszöntem vidáman, majd megpusziltam arcát, s felkészítettem magamnak egy bögre forró csokit.
• Jó reggelt Kicsim. Remélem ma segítesz havat lapátolni. – vigyorgott apu.
• Persze! Megiszom a forró csokim, majd mehetünk is. Persze ha felöltöztem, mert így megfagynék.
• Jó ezt hallani. – mondta mosolyogva, majd elment átöltözni.

Én tizenöt perc múlva már a nappaliban voltam, s igyekeztem ki, mert bent eléggé melegem volt nagykabátban. Felvettem a csizmám majd kimasíroztam a bejárat elé. Apu már serényen dolgozott, s mikor észrevett odadobott nekem is egy lapátot. Mosolyogva mesélt nekem, az ő gyerekkoráról, mikor még itt élt Finnországban, az anyai házban. Elmondása szerint nagyon rossz gyerek volt. Nagyis is ezt mesélte, mikor még élt, hogy apám tűzrevaló kiskölyök volt. Miközben mesélt, jókat nevetett saját bűnein, s én is kacagtam vele együtt. Hisz ki ne kacagna ha az apját azért büntetik meg a rendőrök, mert egy buli után hazafelé menet a haverokkal közterületen vizelt? Már épp a hasamat fogtam a nevetéstől, mikor szőke tincseim közé érkezett egy nagy lapát hó is. Itt kezdődött el a hó csata, melynek a  végén szerintem a bugyimba is hó volt fellelhető, nyomokban. Igaz, az addigi munkánk is kárba ment, de nem számított. A „hó csata” közben kijöttek a kutyusok is, akik a maguk földtől maximum 25sm-es magasságukkal, fürödtek a hóban.

Imádtam a teleket Espoo-ban, imádtam az együtt töltött időt apuval. Mindig apás voltam, mondjuk nem tudom mi lett volna ha van mellettem egy anya is. Apunak voltak barátnői, de egyik se tartott olyan hű de sok ideig. Általában miattam, mert nem akartak egy gyereket… vagyis nem akartak egy kész gyereket. Sose volt pótmamám. Apu mindig azt mondta, anya csak egy van, és hogy ha akarok, akkor költözzek vissza nyugodtan anyuhoz és a tesóimhoz. Lenne normális családom szerető szüleim, de én sose vágytam vissza. Azután a  bizonyos eset után. Sokszor átrágtam már magam a dolgokon, és mindig arra a döntésre jutottam, hogy én vagyok a hibás. Bár apa szerint nem vagyok hibás. Egyszer úgyis kiderült volna, s jobb „most”, mint 10 év hazugság után.

Könnyeim megint megeredtek, mikor egy halvány emlékkép villant be. „Nem a te hibád Hannah. Anyunak, és apunak jobb lesz így. Külön. De te biztos, hogy velem akarsz jönni?” – s ekkor az eddig mellettem guggoló apukám, egy kósza barna hajtincset a fülem mögé simított, s közben letörölt egy vándor könnycseppet. Igen, eredetileg barna a hajam, de két éve befestettem szőkére. Valahogy úgy éreztem jobban illik hozzám, meg finn ország a szőkék világa. Bár vicces. Barna bőrömmel, kitűntem a tömeg közül, de jól éreztem magam. Barátaim, ha piszkálni akartak Barbie-nak hívtak. Sokak szerint öregít is a szőke haj, de nem nagyon érdekel a nagy tömeg véleménye. Apunak is tetszett, nekem is, s ez volt a lényeg. Jahm meg Davidnek is, meg Hope-nak is. 

Így bele gondolva Hope-pal is alig beszélünk. Eltávolodtunk egymástól, bár sokat köszönhetek neki, hisz felkapart a padlóról apa halála után. Talán már éhen haltam volna, ha akkor nem segít, de talán jobb is lenne. Ekkor megszólalt, bennem egy belső hang, apa, hangján, hogy ekkora baromságot még életembe nem mondtam. Igaza van. Hisz sok tervem, van még az életben. Egy szerető férj, gyerekek, unokák. És már látom a ráncos Freyát.

Az idő későre járt. Vagyis a kint ücsörgéshez és az önemésztéshez. Hasam kordulása jelezte, hogy nem ártana valamit enni. Mivel Niall felfalta az összes kajám, így elővettem a csokis müzlit, és a tejet, majd belapátoltam egy tálkával. Igazából nem tudom mennyi az idő, de azt tudom, hogy testem egy forró fürdőre vágyik, és utána elmém egy jó könyvre. Engedelmeskedtem a felső hatalomnak, és 1 óra múlva már a könyvet bújtam. Paige Toon Daisy nyomában. Ez kell nekem. Forma-1es, szerelmes, bár kicsit szomorú is, de vicces is. Igaz, már kétszer olvastam, de harmadjára is neki kezdtem. Ott jártam mikor… Will meghalt, vagyis erre emlékszek utoljára, s elnyomott az álom. Vagyis, utolsó kép, mikor lekapcsoltam az éjjeli lámpát.

Másnap korán keltem. Egy rémálom a  hibás. Mindenféleképpen le akartam esni az Eiffel-toronyról. Így álmosan botorkáltam le a konyhába, ahol készítettem egy nagy bögre forró teát. Mivel az óra még csak fél 8at mutatott, pizsamába beültem a tévé elé, s elkezdtem nézni valami reggeli műsort. Épp a Forma-1-ről beszéltek, elkezdtem jobban figyelni. Igen, esőt jósolnak a hétvégi Silverstoni (angliai) futamra, de ez nem meglepő, itt a szigetországban. Mivel még mindig esett az eső, ezért felöltöztem, s ráadtam a kutyákra is „esőkabátot” majd elindultunk sétálni. Ők se élvezték az esős időt és én sem, így egy 20 perces séta múlva már a bejárat kapuban álltunk, s a postaládát ellenőriztem. A leveleket külön csoportosítottam, meg a  befizetendő számlákat. Ó Yeah! Akkor ma ezeket is befizetem, meg el kell mennem még pár hivatalos helyre, majd be az irodába aláírni a felmondási szerződést, az ex kollégákkal és leadom az ügyvédeknek a 1D szerződést, majd jövök haza. És utána meg tervezek egy egyszemélyes kiruccanást Hastings városába. Vagyis csak a tengerpartra akarok lemenni. Egyedül távol London nyüzsgésétől. Talán felhívom Hope barátném lenne-e kedve velem jönni. Ha nem az se baj.

Mivel már indulnom kellett, ezért felöltöztem, majd 15 perc múlva már indultam is be az irodába. Gépiesen mentem be az irodába, közbe köszöngettem mindenkinek. „Hatalmas” életkedvvel, ületem bele a székbe,s  kutakodtam a táskámba. Elővettem a telefonom, majd a töltőjét s bedugtam a konnektorba. Jobb dolgom nem lévén, még nem jönnek, addig átmentem az ügyvédekhez, s leadtam ellenőrzésre a 1D-s szerződést. Mikor mentem vissza az irodába, Lisa asztalánál már ott álltak a férfiak.

• Jöjjenek be uraim. – mosolyogtam, bár bevallom nem nagyon volt kedvem velük bájologni. – Kértek esetleg valamit inni?
• Én inkább gyorsan aláírnám a papírokat s mennék is. Tudja, főnök, – mondta gúnyosan – elköltözünk a családdal.
• Örülök, Peter, hogy máris sikerül új munkát találod. És nem kell gúnyolódni. Nem öt évesek vagyunk tudtommal, de ha te annak érzed magad, akkor váljék egészségedre. És itt írd alá légy szíves, aztán mehetsz utadra. – nyomtam elé a papírt.

Aláírta már ott sem volt. Hál istennek.  Nem is tudom, hogy bírtam volna vele dolgozni. Szerencs, hogy felmondott. Kész agyrém az a férfi. Scott, a másik már sokkal normálisabb volt. Szó nélkül aláírta a papírokat, majd elköszönt és távozott. Úgy döntöttem, nem veszek fel senkit se helyettük. Inkább befektetőket keresek. De majd azt is máskor… a cég anyagi helyzete kiváló, szóval most így pont jók vagyunk. Kiszóltam Lisának, hogy elmegyek, (azt nem kötöttem az orrára, hogy Hastingsbe megyek) s telefonon elérhető vagyok. Visszamentem az irodába, összeszedtem a cuccaim, majd bezártam az ajtót s már indultam is lefele. Közben Simon, az egyik ügyvéd a kezembe nyomta a 1D-s szerződés végleges változatát. Ezt eltettem s már autóba is pattantam. Mielőtt elindultam felhívtam Hope-ot nincs-e kedve velem tartani. Ő sűrű, bocsánatkérések közepette elmondta, hogy pakolnia kell. Pont neki?! Ezer évben egyszer ha összepakol. Lány létére elég rendetlen, de sebaj. Nos, így egyedül vágok neki a Dél Anglia kisvárosnak. Rádiót bekapcsolta, elindultam Londonból kifele. Még be kellett volna mennem a hivatalba, meg a  fiúkhoz beugrani, de menekülni akartam a nagyváros zajától. És az emlékektől. Bár talán rossz helyre, megyek hisz itt is többször megfordultunk apával, de nem érdekel. Egy óra múlva, na jó 50 perc volt, de, hát ha sehol se voltak rendőrök… Leparkoltam egy tengerparthoz közeli helyen, majd kiszálltam a kocsiból, s táskámat vállamra akasztva elindultam a tengerhez. 10 perc séta után, már ott sétáltam a parton. Leültem a partra, s figyeltem az itt szaladgáló gyerekeket.

Én is ilyen voltam. Apukám, állandóan csak ült és nevetett rajtam. Emlékszem, mikor Franciaországba voltunk a házunknál. Emlékeimben feltűnik egy barna hajú, kislány akinek haja két copfban volt felfogva. Ruhája a térdéig ér, de már csupa víz, s a kislány, csak mosolyog, hogy az apukája bosszankodik. Barna szeme huncutul csillog, (vagyis a képekről ez jön le) s locsolja az apukáját vízzel.  Ekkor az emlékképek megelevenednek, s már a múltban vagyok. Nem élem újra az eseményeket, inkább kívülről szemlélem saját magam és az apukám. Míg „ők” játszanak, én 18 éves fejjel tértem vissza, s számukra láthatatlan vagyok. Ez így olyan jó. Látni mosolygós arcát, gyönyörű, élettel teli zöld szemébe belenézni, s érezni parfümjének ismerős illatát. S érezni azt a hatalmas szeretetet amit a kislány, vagyis felém érzett.

Egy ismeretlen hang szólított meg, mire kinyitottam a szemem, ami könnyben úszott.

• Elnézést, mit tetszett mondani? – kérdeztem az idős nénit.
• Azt, kérdeztem angyalkám, hogy jól vagy-e. – mosolygott a néni s leült mellém.
• Persze, jól vagyok köszönöm. – Hazudtam, s egy mosolyt facsartam ki magamból.
• Nem, hiszek én neked kislány. – mondta a játékosan, mégis komolyan a néni. – Nekem elmondhatod, nálam biztonságban van a titkod.
• Hát jó. Röviden annyi, hogy apukám 3 hete halt meg. – majd legördült egy könnycsepp az arcomon.
• És anyukád? Ő nem támogat? Nagyszülők esetleg? – kérdezte a néni. – amúgy Sophia vagyok – mutatkozott be.
• Freya vagyok, és anyával nem tartom a kapcsolatot. Se anyai nagyszüleimmel. Apai nagyszüleim se élnek már. Szóval egyedül vagyok.
• De hisz, nem vagy egyedül… anyukád, biztos támogat. – erősködött Sophia.
• Sophia, ezt nem értheti. Túl régóta nem beszélek vele, neki van másik családja. Én meg csak egy nyűg lennék az első kapcsolatából. Nem akarok velük élni. Túlságosan fáj, amit velem és az apámmal tett. És ha most megbocsájt, haza mennék. Tudja én Londonban élek. Csak, lejöttem, menekülni ide, az emlékektől, de ahhoz a Marsra kellene költöznöm. Vagy még az is túl közel van. – nevettem fel keserűen.
• Kincsem, egy anyának sose nyűg a gyereke. – tette kezét a vállamra.
• Akkor nem ismeri az én anyámat. Tudja, én vagyok a „család” fekete báránya. De most ha tényleg megbocsájt, tényleg mennem kell.
• Dehogy kell menned, kislányom. Menekülsz. Tudom én. Gyere át hozzám egy teára. Itt lakok 10 perc gyaloglásra. Nem foglak megenni. Egyedül élek. – mosolygott Sophia
• Rendben. De nem akarok zavarni – adtam meg magam, s követtem Sophia-t

Videó - Forever Young

Sziasztok!
Az egyik facebook csoportba indult egy "projekt" melynek a végén megszületett a Forever Young Lyrics változata.

Remélem megnézitek!!!! :) (ha valakit követ twitteren valamelyik srác, elküldheti neki Üzenetben :DD haha) :D

Xx.Bella

NO.10

Újabb hét újabb friss rész
remélem tetszeni fog nektek, és ha kérhetlek, titeket, mondjátok ki bátran a véleményeteket, hogy mi tetszik és mi nem!
Xx. Bella

• Na, Niall, meg vagy elégedve a szerződéssel?- kérdeztem mosolyogva.
• Istenem Freya, annyira köszönöm! Nem tudom hányszor kimondani. Nagyon hálás vagyok! – mondta könnyes szemmel majd megölelt. Fel se álltunk a székből úgy ölelt. Minden szeretetét beleadta az ölelésbe, s annyira jól esett, így én is visszaöleltem. Most már értem, mikor a neten azt írták Niallt ölelni a legjobb, mert ha ő megölel valakit a fejét befúrja az ember nyakába. Nem tudom mióta öleltük egymást, mikor valaki megszólalt mögöttünk.
• Na, most már én is hagy öleljem meg. Szépen elintézted csajszi! – mondta Louis.
• Nem. Veled nem ölelkezek. Te kiabáltál velem. Én Niallt ölelem tovább.  – mondtam majd rányújtottam a nyelvem. Louisnak több se kellett Niall öléből felkapva kaptam egy cuppanós puszit az arcomra.
• Akkor is megölellek. – majd egy ölelésben lettem részes.
• Na akkor mi is kérünk ölelést! – mondták a  többiek kórusba… Mindenkinél körbe jártam, Majd megöleltem. Istenem, de édesek ezek a srácok.
• Freya, Én el se tudom mondani, hogy köszönjem meg neked amit értem tettél. Örökké hálás leszek. – Mondta Niall immár mosolyogva.
• Nincs mit Niall. Máskor több ölelést kérek tőled. Olyan aranyosan öleled meg az embereket. – Nevettem vele együtt.
• Tudom! – Vigyorgott majd megölelt.
• És még szerény is vagy. – Nevettem fel.
• Freya…. – Kezdett bele Lou…
• Igen?
• Amúgy Anne-nak tényleg volt egy másik lehetséges munkaajánlata? – Kérdezte Louis. – És szeretnék bocsánatot kérni, amiért kiabáltam veled. – Mondta csendesen ekkor odamentem elé, s felemeltem a fejét.
• Semmi baj Louis, nem haragszok. Lehet, hogy én is hasonlóan reagáltam volna, hisz nem avattalak be titeket. Amúgy nem. Nem volt Anne-nak semmilyen állásinterjúja. Csak ügyesen elintéztem neki egy kamu telefonhívást.
• Egyszerűen hihetetlen nőszemély vagy. – vigyorgott majd odajöttek mind az öten s kaptam egy csontropogtató One Direction ölelést. Ekkor kopogtak az iroda ajtaján. Tudtam ma már nem jön senki így a pizza lehet az. Jól sejtettem, s egy óriás pizzával mentem be, mire Niall még nagyobb mosolyra húzta a száját.
• Kajaaaa!! – kiáltotta el magát a szöszi.
• Igen az. Pizza. Remélem szereted. – nevettem fel.
• Hát...  megeszem. – mondta Niall, majd elvett egy szelet pizzát.
• Zayn, mesélj már valamit. Olyan különösen csendes vagy. Csak nem nő van a dologban? – mosolyogtam miközben haraptam egy falat pizzátl
• Hml.. Nem. Nincs nő a dologban. – majd harapott egy óriásit a pizzából. Különös, felettébb különös.
• Biztooos?? – erősködtem. Most először apa halála után úgy érzem magam, mint a baleset előtt. Vérbeli 19évesnek.
• Biztoosss  szöszi. – utánzott engem Zayn.
• Jól, van.. hiszek neked... Még. De egyszer úgyis elmondod. És nem én foglak keresni hanem te engem. Muháháh! – nevettem fel „ördögien.”
• Fogadunk? – emelte fel a szemöldökét Zayn.
• Fogadjunk! A vesztes vesz a nyertesnek egy üveg Finlandia vodkát. – néztem rá majd nyújtottam a kezem.

• Rendben. – fogott velem kezet Zayn. – De várj, nekünk még ki se adják a piát… 
• Majd Louis megveszi.
• Na, kösz, most vegyem úgy, hogy vén vagyok? És úgy van! Engem könyveljenek el alkoholistának. Amúgy még én se vehetem meg…
• Senki se mondta, hogy vén vagy. Sőt, Csak te és Zayn vagy öregebb nálam. Jézus! De öreg vagyok! – szörnyedtem el.
• Na ugye milyen szar érzés ha ezzel szekálnak? – röhögött Louis.
• Engem, senki se szekált öregem. – kacagtam fel, mire a többiek is csatlakoztak hozzám, kivéve Louis.
• Jól van, te vén banya! – majd vágott egy grimaszt s megint kacagtam.
• Jól van ezt megjegyeztem. De egyet ne felejts el. Mindig öregebb leszel nálam. – majd hozzá vágtam egy rongyot ami mindig van bent, mert hajlandó vagyok magam leenni. – töröld meg a szád Lou. Fehér… valószínűleg tejföl, és a pizzáról került rá…
• Miért nem nyalod le? – emelte fel a szemöldökét, s kék szemeivel rám nézett kérdőn.
• Nos, ha már többet ittam volna a kelleténél, tuti igent mondanék, de nincs szerencséd – vigyorogtam rá – mivel autóval jöttem, és egy törvényt tisztelő állampolgár vagyok.
• A kis alkoholista! – csattant fel Harry.
• Amúgy nektek nincs semmi dolgotok, mint egész nap engem boldogítani? – kérdeztem.
• Kösz, hogy így elküldesz minket… - morogott az orra alatt Zayn.
• Ne hazudj, Zayn. Te kívántad a legkevésbé, ezt a „randevút” velem… – macskakörmöztem a levegőben. - Még mindig inkább azt a szőke lányt ölelnéd akit tegnap este is a karjaidban tartottál. Bassza meg de költői vagyok!
• Te…Te.. boszorkány! A vesémbe látsz. És, honnan tudod, hogy szőke? Amúgy igen, oda vágyok vissza…. – mondta Zayn vágyakozva.
• Minden férfi oda akar visszajutni ahonnan jött.  – mondtam ami először eszembe jutott – és HÁHÁ! Megnyertem a fogadást. Jössz egy vodkával!!!! Bibibíííí
• Cseszd meg tényleg! – csapott a homlokára Zayn. – Amúgy mellesleg honnan tudtad, hogy szőke? – Erre csak felálltam, s a válláról leemeltem egy szőke hajszálat, majd a fekete gatyájára raktam.
• Ez nem az én hajam. Az enyém hosszabb. És amúgy is mikor megöleltetek, mellesleg azóta is érzem azt a csontropogtató ölelést, akkor még pulcsi volt rajtad, azóta meg levetted. Valószínűleg azért, mert attól tartasz, hogy leeszed magad. És ha így van, akkor úgy gondolod, hogy ha le is eszed, magad akkor fel tudod venni a pulcsid. – mondtam tök természetesen, de mind az öt fiú csak tátott szájjal nézett rám
• Te, aztán kibaszott jó emberismerő vagy. – szólalt meg először Liam.
• Is. Meg jól megfigyelek dolgokat. És Liam, ne nézegesd annyira a telefonod. Attól nem fog Danielle hamarabb felhívni.
• Lassan, úgy érzem kellemetlen lesz veled egy légtérben lenni, mert mindent megfigyelsz. – mondta Harry.
• Nyugi, általában nem mondom ki, mikor észreveszek valamit. Megtartom magamnak. Máskor még jól jöhet. Amúgy Aláírnátok ti is Anne felmondásának szerződését. Úgy hivatalos, hogy tényleg semmi kifogása se legyen. – majd a fiúk elé toltam a papírt, s mutattam mely helyen kell aláírni. – Niall, ne várj többre, csak egyszer kell aláírnod.

Végül egész nap boldogítottak, a fiúk az irodába, miszerint csak este lesz egy interjújuk. Vagyis Liam lelépett, mikor Danielle felhívta, hogy most már ráér. A fiú azonnal felpattant s el is ment. A kis hős szerelmes. Ezen csak jó mosolyogtam, majd írtam tovább a szerződést, mert igen elmaradtam a fiúkkal közös szerződéssel, de úgy érzetem Anne-t kiiktatni fontosabb. Ebben a döntésemben a fiúk is megerősíttettek. De már dolgoztam a szerződésen, ami már részben megvolt csak mivel Anne már nem dolgozik velük így változtatni kell pár dolgot. Vagyis dolgoztam volna, ha nem kapok néha masszív röhögőgörcsöt.

Mikor Zayn telefonja megcsörrent és látta, hogy szerelme hívja úgy ugrott fel, a székből, mintha 100 gombostűbe ült volna.  Ők is megbeszéltek egy találkozást, majd Zayn felém fordult.

• Nos, ha már kiderítetted a kis titkom, remélem nem mondod el senkinek – mondta a srác
• Bízhatsz bennem. A vodkámat meg majd behozod valamelyik nap.
• Kösz Freya. – majd kacsintott. – Sziasztok! – köszönt el majd ő is elviharzott.
• Megint az édes hármasotokkal. – kacagtam fel. – Srácok ti nem akartok becsajozni? – majd gépeltem tovább a szerződés utolsó mondatát, s lefuttattam egy helyesírás ellenőrző programot. Külső szemlélőnek elég furcsa lehetett a laptopom, hisz Finn billentyűzettel „áldotta meg” az ég. Ott kellett vennünk egy laptopot, mert a szomszéd kissrác (2éves) Lerántotta az asztalról a gépet, még áprilisban. Végül is úgy egyeztünk, meg a szomszédokkal, hogy a felét fizetik, bár mi mondtuk, hogy nem kell semennyit se fizetniük, de ők ragaszkodtak hozzá.
• Már, te is a becsajozással jössz. Danielle 2. – puffogott Niall.
• Nem igaz. Semmibe se hasonlítok Danielle-re, max, az, hogy az ő szeme is barna, meg az enyém is… - utálom ha valaki máshoz hasonlítanak. Jó mondjuk honnan tudhatnák, ezt a srácok, mikor nem is ismernek…
• Igazad van. Te gonoszabb vagy mint ő… - mondta Louis.
• Na, szép… szóval gonosz vagyok… Bár, magamat inkább csak szókimondónak mondanám, nem gonosznak. – jegyeztem meg, s megcsörrent a telefonom Zayn hívott.
• Szia Zayn. Ennyire nem hiányozhattam. Várj kihangosítalak. Na most már mindenki hall téged. – majd letettem a telefonom az asztalra.
• Szija Zayn. – szólt bele nyálas hangon Lou.
• Szia Zayn. Mi történt? – kérdezte szinte egyszerre Niall és Harry mire én felnevettem.
• Úgy induljatok haza, hogy Liam lelépett a kocsival. – mondta Zayn bosszúsan.
• A kis huncut. – nem bírtam, ki. - Biztos sietett. Szerelmes szíve, húzta haza.
• Enyém is húz, haza de szarrá ázok, az esőben. – morgott tovább Zayn.
• Szerintem Perrie nem haragudna, meg ha a gatyádból is csavarni lehetne a vizet. – vigyorgott Louis, bár ezt Zayn nem láthatta.
• Répa fiú, esküszöm visszamegyek, s letörlöm a képedről a vigyort.
• Nyugi srácok. Zayn menj valami fedett helyre, mindjárt intézkedek neked ingyen fuvart.
• Egy angyal vagy. – Hangja lágyabbá vált.
• Ohh, köszönöm, na akkor majd visszahívlak. – majd ki is nyomtam a kis kütyüt, s felpattantam a helyemről. Kimentem Lisa-hoz.
• Lisa, van valamelyik kollégának dolga a külvárosban? – kérdeztem a titkárnőt.
• Miért? – kérdezett vissza.
• Lisa… kérlek. Amúgy csak egy szabad hely kell. Az egyik ismerősömet elvinni. És arra, amerre én lakok. – adtam rá magyarázatot. Úgy se bírta volna, ki, hogy ne kérdezzen vissza.
• Nos,  Albert pont arra megy, egy rádióhoz viszi el az egyik dalos pacsirta új dalát.
• Pompás! Mikor indul?
• Nem tudom.
• Akkor légy szíves, hívd fel, majd kapcsold be hozzám. Kösz Lisa. – választ se várva visszamentem az irodába. Mire kényelmesen elhelyezkedtem a székben meg is csörrent a telefon.
• Freya, kapcsolom Albertet. – mondta Lisa s máris a férfival beszéltem.
• Szia Albert. Freya vagyok.
• Hello Főnök. – cseszd meg de furcsa ezt hallani. – Valami gond van?
• Nem, nincs Albert. Mikor indulsz a külvárosba a rádióhoz?
• Mikor induljak? – kérdezett rögtön vissza.
• Hát, ha tudsz most légy szíves. És elvinnéd az egyik ismerősöm? Ő is arra lakik. De, majd pontos címet ő ad. Majd odaküldöm hozzád. Milyen autód is van?
• Megvárom a földszintem a pultnál.
• Rendben. Miről fog felismerni?
• Kék póló van rajtam. Most így nem látok máson kék pólót.
• Rendben. Nagyon hálás vagyok. A srác, maximum 5 perc múlva ott lesz.
• Jól van. Én már bent vagyok. Szia Freya – mondta majd kinyomta a telefont

Ezután felhívtam Zayn barátunkat, s elmondtam, hogy hazaviszik. Azért figyeled, ez ma már a második jó cselekedetem. Először Niall,  most Zayn. Ki lesz a következő? Most már megérdemlem a *Tündéri Freya* címet. Elmélkedtem magamba…

Fordítás

Sziasztok!
Niall barátunk, blogbejegyzésekkel fog megörvendeztetni minket, melynek egy része már fel is került a One Direction hivatalos oldalára. Nos, én lefordítottam s fel is rakom (ide is)
Xx Bella

Blogger díj

A mai nap, különleges, hisz a történetem megkapta ez első díjat :)
Huh, mit is szoktak ilyenkor mondani? :D Köszönöm  *R.R*  :) ♥ és Edina Sinka és Panna Juhász és Nia&Mona és Domi és Vivien Farkas és AnDika és Kriszti Papp

A szabályokról:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról 
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell 
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni 
• Nincs visszaadás/visszajelölés 

• Imádom az angol és a francia nyelvet, emellett szívesen megtanulnék finnül, svédül és portugálul :D
• aktív twitter felhasználó vagyok :D
• van egy kutyusom :)
• Elég magas vagyok, (átlagon felüli) 
• Kedvenc sportom a Formula-1 ♥
• Két történetem van publikálva, de a gépen még pluszba 3 van megkezdve :D (sajnos nem haladok velük)
• a hajam festett, de nem teljesen. :D (most egy kis lila van az aljában, amúgy eredeti barna a többi része)
• Imádok olvasni.
• Legszívesebben egész nap barátnőmmel lógnék
• hm... Jobb kezes vagyok
• És van szemüvegem, ami a háziorvos szerint nem kellene, de a szemészeten azt mondták kell. :D (csak gépezéshez használom, meg jó szolgálatot tesz, ha az ember az utolsó padban ül)

*ErEr*Kérdései:

1. Vannak bizonyos elvárásaid egy könyvben? Ha, igen, akkor mik? Szeretem a misztikus könyveket, meg amibe pörögne az események, amúgy mindenevő vagyok
2. Mi az, amit szeretsz az írásban? Hogy kifejezhetem magam, megvalósíthatok olyan dolgokat amik nem biztos, hogy valóra is válnak. 
3. Mióta írsz? Másfél éve körülbelül, de később kezdtem el publikálni a történetem.
4. Szeretnél egyszer majd kiadni egy könyvet? Ha meglesz rá a lehetőségem miért ne? 
5. Kedvenc filmed, amit könyvben is kiadtak? Hm.. nehéz kérdés, mert a könyv és a film nagyon más így még nem találkoztam olyannal. 
6. Kedvenc karaktered - melyik könyvből? Hm...Daisy karakterét nagyon szeretem. A Daisy nyomában című könyvből. 
7. Az íráson kívüli hobbijaid? Zene :) 
8. Mi adott löketet ahhoz, hogy írni kezdj? ez egy másik világ ami beszippantott, s így kiélhetem minden vágyam :D
9. Milyen könyveket olvasol legszívesebben? Misztikus könyveket, de nagyon szeretem a fiatalos regényeket, amiket nem tudok letenni. De jöhet bármi jó :)
10. Ki a kedvenc íród? Nincs kimondottan. Nagyon szeretem Stephenie Mayer könyveit, Katie Fford műveit, és Paige Toon könyvét 
11. Szívesen találkoznál vele? (ha nem lenne nyelvi korlát) Persze! :D

Edina Sinka kérdései:

1. Cumiztál kiskorodban? Igen :D
2. Te etted a fikát?o_O Nem :D
3. Burkoltál már akkorát hogy annyira fájt hogy bömböltél az utca közepén?:D Nem emlékszek XDD
4. Énekelsz a zuhany alatt/a kádban?:$ hm... Néha ha rám jön :D
5. Szoktál hülyeségeket ordibálni az utcán?(pl.burgonya?:D) csak azért kérdem mert én igen:) Maximum Kevin-t kiáltok :D
6. Fáradtál már úgy el..hogy otthon csak kifeküdtél a konyhakőre és ott feküdtél vagy 5 percig?.. konyhakőre nem, de amúgy igen :D
7. Járkálsz fogmosás közben?:D Nem :DD
8. Milyen színű a szemed? Barna, és sokak szerinte szép barna :$
9. Sikítanál ha egy 120 kilós ember akarna veled kicsi a rakást játszani?:D Nem... röhögve biztatnám, hogy ugorjon rám! Hát, persze, hogy sikítanék
10. Szóltál már be valakinek úgy hogy elsírta magát?:D Nem vagyok, az a beszólogatós típus.
11. Volt már olyan hogy egy horror filmet végig röhögtél mert barátokkal nézted?:D A válasz egyszerű, nem nézek horrort :D

Panna Juhász kérdései:.

1. Az 1D-n kívül milyen együtteseket szeretsz még? Jonas Brothers :DDD de inkább csak énekeseket szeretek, persze van kivétel.
2. Voltál Már  Ének Versenyen? Egyéni? ott nem, de kórusoson igen :) Vagy ha úgy kérdezed-e, hogy olyan versenyen, ami csak fellépésből áll, (mert szokták úgy hívni) igen ott voltam
3. Tudsz Gitározni? Nem, de meg akartam(akarok) tanulni, de ami késik nem múlik.
4. Voltál-e Már Londonban? Igen, volt szerencsém :)
5. Van Saját Laptopod/Géped?  Igen, van. 
6. Van Háziállatod? Igen, egy kiskutyám. 
7. Hányadikos vagy? 12.es :)
8. Melyik a kedvenc Filmed? Ő... Az Utolsó dal, Életrevalók, Kellékfeleség
9. Szereted a macskákat? Igen :)
10. Az 1D fellépne a városodba de a jegy  nagyon drága lenne mit tennél ebben az esetben? A spórolt pénzemhez nyúlnék :D
11. Szeretnél-e tetoválást? Igen :)

Nia&Mona kérdései:

1. Milyen könyvet olvastál utoljára? Katie Fforde - Hív Amszterdam, de ezt jelenleg is olvasom
2. Ki a kedvenc színeszed/színésznőd? Adam Sandlert mindenféleképpen kiemelném, meg Bud Spencer Tarenc Hill páros, és Jackie Chan :)
3. Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd? Adam Lambert abszolút favorit, Eric Saade és nők közül talán Miley Cyrust emelném ki.
4. Melyik a kedvenc együttesed? One Direction :)
5. Szereted a focit, ha igen melyik a kedvenc focicsapatod? Nem szeretem a  focit
6. Szereted a Forma 1-et, ha igen ki a kedvenc pilótád? IMÁDOM!!! A legjobb sport mind körül D :P és Kimi Räikkönen a kedvencem.
7. Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban? Szívesen lennék menedzser, de még úgy annyira nem tudom.
8. Mi jut eszedbe Angliáról? Sok minden :D de elsősorban az Angliai kint létem :)
9. Ki a kedvenc szereplőd a történetedből? Freya karaktere azt hiszem nagyon jóra sikeredett. Egy talpraesett lány, remek személyisége van, s kellően komoly is, de emellett tud vidám is lenni.
10. Hol élnél legszívesebben? A lista hosszú. Los Angeles, Párizs, London... :)
11. Voltál már szerelmes? Ez magánügy ;)

Vivien Farkas kérdései:

1.Hol laksz? /város,falu neve/ Szolnok

2.Ki a kedvenced az 1D-ből? Louis, utána a többiek egyenrangúak

3.Mi a kedvenc színed? Kék

4.Van kedvenc blogod? Ha igen melyik? Ő... sok blogot olvasok, sokat szeretek de kimondottan kedvenc nincs 

5.Játszol valamilyen hangszeren? Nem sajnos, hangszeren nem, de kötődök a zenéhez :) 

6.Sportolsz valamit? Ha igen mit? Helybenülő vagyok. Amúgy kézilabdáztam

7.Mi a kedvenc /zene/számod? One Directiontól? Onnan az I want

8.Hányadikas vagy? 12diket kezdem szeptemberben

9.Van legjobb barátod? Ha igen mi a neve? Van. :) Heni

10.Miért kezdtél el blogot írni? Nos, talán az önkifejezés miatt. Szeretek olvasni is mint könyveket, mint fanficeket, aztán megjött a kedvem a sajáthoz. 

11.Kaptál már díjat? Ha igen mennyit? Te vagy a 6dik akitől ezt a díjat megkapom :DD

AnDika kérdései: 

1. Hogy hívnak? .... Beáta
2. Szereted a zenét? Igen. Szoros a kapcsolatom a zenével.
3. Sportolsz? Nem, most nem.
4. Hányadikos vagy? 12 leszek!
5. Mit szeretsz a blogírásba? Kiélhetem a  fantáziám! Persze csak azon belül, ami hihető
6. Van tesód? Igen van :)
7. Van fb-d vagy Twittered? Mindkettő, de a twittert jobban szeretem.
8. Mit szeretsz a One Directionba? mindent! :)
9. Mi az álom városod?Szigeted? Los Angeles, New York (Ezekbe még nem voltam) London, Párizs (Itt már voltam), és érdekel a kínai kultúra szóval elmennék egy kínai városba is.
10. Szereted a nyarat? Igen :)
11. Voltál idén nyaralni? Nem

Kriszti Papp kérdései:

1. Van példaképed? Ki az? Adam Lambertet mondanám, mert rengeteg dolgot elért már, és tovább küzdött a céljáért, hogy elfogadják a másságát, és lásd, világhírű lett. Emellett a fiúkat is tisztelem amiatt, hogy ilyen fiatalon ilyen nagy sikert értek el. 

2. Szeretsz olvasni? Igen, imádok. :)

3. Van kedvenc tantárgyad? Tesi! :D amúgy komolyan :) meg szeretem a nyelveket is, bár nem vagyok a legjobb belőlük, de azért nem is a legrosszabb :)

4. Mondj egy szót, amit kiskorodban mondtál, és teljesen értelmetlen! NEm jut eszembe ilyen.

5. Hogy szoktad hordani a hajad? Változó. De mivel alapból hullámos a hajam ezért általába leengedem :) 

6. Viccesnek tartod magad? Hm... van humorom. De annyira nem ontom a vicceket mint Louis :)

7. Mennyire vagy bolond? Kellően :P

8. Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd? Énekes: Adam Lambert (ugye a 1D- is de ők banda) énekesnő: Miley Cyrus

9. Kedvenc az 1D-ből? Louis

10. Hány blogot írsz? 2... de sajnos a másik blogomba alkotói válságban vagyok sajnos :/ 

11. Miért kezdtél bele a blogírásba? Mert itt kiélhetem a fantáziám. Teljes mértékben :)

Kérdéseim:

1. Melyik az utolsó könyv amit olvastál?
2. Melyik a  kedvenc könyved ami sokadik alkalommal is olyan izgalmas mint elsőre?
3. Ki a kedvenc íród/irónőd?
4. Vannak fenntartásaid, egy magyar író kezei körül kiadott művel szemben?
5. Mióta írsz, és legszívesebben milyen témában?
6. Mi ad ihletet a története(i)dhez?
7. A története(i)dben fellelhető(ek) olyan karakterek akik a való életben is élnek?
8. Melyik könyvet filmesítenéd meg a legszívesebben?
9. Örülnél ha a blogod, egyszer majd könyv formájában is megjelenne?
10. Játszanál a blogodból készített filmben főszerepet?
11. Melyik könyvből ismert szereplővel találkoznál a valóságban?

Akiknek a díjakat küldöm:

Dorililien Dolna Miaa Carolnie Hale Naomi Stanley jessica. Dórucika Cathy Nora Rose (sajnálom én csak ennyi embert tudtam kipréselni magamból) remélem nem baj :/

NO.9

Megjött az újabb fejezet!
Nos, a srácok megint aktív résztvevői lesznek a történetnek.
Ne felejtsetek el szavazni, a fejezet elolvasása után :)
Xx Bella

Freya szemszöge:

Hogy - hogy érzem e hosszú nap után? Mint a mosogatórongy. Teljesen kivagyok. 2szer kajáltattam egy nyolc fős társaságot, ráadásul elrendeztem a problémáikat, sőt gitároztam is nekik (innen is kösz Niall) bár nagyon élveztem bevallom.

Sajnos a „Hope látogatásom” elmaradt, de kiderült nem is baj, hisz ma nem volt otthon. A barátjával Hastingsbe mentek kiruccanni egy kicsit. Bár nem nagy város Hastings jókat lehet sétálni a tengerparton. Meg közel is van, úgy egy óra kocsival, szóval nem kell nagy utazásra gondolni. Azt viszont megbeszéltük, hogy holnap átjön hozzám, s tartunk egy csajos napot.

***

Másnap Hope  9 óra fele futott be. Amit nem is bántam hisz jómagam is 8kor keltem ki az ágyból. Mosolygós arccal lépett be a „birodalmamba”, bár a szemében egész más tükröződött.

• Hope, mi a baj? Olyan szomorú a szemed – kérdeztem miközben megöleltem.
• Semmi. Komolyan semmi.
• Biztos? – vontam fel a szemöldököm
• Tuti! Jajj, Freya paranoiás vagy, mindenbe beleképzeled a rosszat.  – ez igazán rosszul esett, a lelkemnek, de ezt inkább nem mondtam ki
• Oké, akkor mit terveztél mára? – tereltem a témát.
• Hm… Vásárlás? – vetette fel az ötletet
• Hm.. nem! Inkább DVD-zünk. Csinálok popcornt. – nem volt kedvem kimozdulni otthonról, ezért ajánlottam a filmezést. Különben is az agyam már tele van sok információval, ezért most jó lesz egy kis filmnézéssel kiüríteni.

Kerítettem egy filmet, amit nagyon szeretek. Az a címe, hogy ’Életrevalók’ Imádom ezt a filmet, bár én eredeti nyelven néztem /ami francia/ de barátnőm kedvéért átállítottam Angolra. Bár felajánlottam, hogy nézzük Franciául, angol felirattal, de ő elvetette ezt az ötletet. Pedig 4 évig tanult a középiskolában franciául, elméletileg. Vagyis tanítottak neki. Nos lényegtelen. Az a lényeg, hogy sose használja. Volt, hogy Skype-on beszélgetünk és rávettem, hogy franciául beszéljünk, de hamar feladta. Többször jött azzal, hogy „de neked könnyű, hisz ott születtél” Arról én nem tehetek, hogy hol születtem… De ha anyáék nem tanítatnak franciául, hiába születtem ott. Lényegtelen. Ezen már többször is összevitáztunk, de mindig kibékültünk.

Ezt a filmet nem lehet megunni. Utána rábeszélt egy másik filmre, amit kételkedve fogadtam mert még nem láttam, ez pedig az ’Kellékfeleség’. Végül, nem bántam, hogy megnéztük. Nagyon jó kis film. Sokat nevettem, s elfelejtettem az élet problémáit. Bár összeszorult a szívem a boldog „család” láttán, hisz nekem ez sose adatott meg. Ráadásul, már apukám sincs közöttünk, így ez a nagy ház, eléggé üres, ha nincs itt valaki. Bár, „nem panaszkodhatok” hisz „visszakaptam” Davidet, meg Hope is itt van nekem. Meg tegnap az - az öt srác terelte el a figyelmem, a gondjaikkal. Pörög körülöttem az élet így nincs miért panaszkodnom.

Bár az esték borzasztóak. Senkinek se kívánom. Az a magány, mikor tudod, hogy a ház csendes, hogy senki se kíván jóéjszakát, nem puszil meg, nem hallod a szitkozódását mikor belerúg a nappaliban lévő fotelbe, nos… az szinte elviselhetetlen. Egy olyan ember hiányzik ebből a  házból aki már SOHA – ismétlem Soha – a Büdös életben nem lehet itt. Fájt. Fájt a valóság, ezért tagadtam. Tagadtam, hogy meghalt. Csak elköltözött – az angyalok közé. Oda ahova te még nem mehetsz – suttogta egy belső hang.

Hope  most (kivételesen) próbált a kedvemre tenni. Megnéztük a Taxi 1-2-3-4 –et (ami köztudottan, nagy kedvencem, még ha nem is köztudott) meg még néhány olyan filmet amin beállt a non-stop röhögőgörcs. Igazából ez kellett már nekem. Hülye filmek, amik nem hagyják az embert gondolkozni.

Sajnos eljött a búcsú ideje is így megint egyedül voltam. Mivel az idő még gyerek volt, azaz 19:00 úgy döntöttem fogom a blökiket, s elmegyünk egy kiadós sétára.

Már egy ideje úton voltunk, mikor elérkeztünk egy csendes parkba. Igaz itt Londonba semmi se csendes de a városhoz képest az volt. Leültünk, pihentünk egy kicsit, megitattam a kutyákat, meg én is ittam, majd elindultunk vissza.

Későn értünk vissza s én rendesen elfáradtam.  Már csak egy gyors zuhanyra volt energiám, majd bedőltem az ágyamba s már az igazak álmát aludtam. Álmomban egy idegen helyen jártam. Gyönyörű volt. Vadvirágos rét, melyen virágok ezrei illatoztak. A napfény sütötte bőröm, s fehér ruha az enyhe szellőben csak úgy lebegett. Egyedül voltam a réten, s élveztem a szabadságot! Senki se mondta meg mit tegyek, hogy ne feküdjek le a földre, hogy ne ugráljak, hogy ne dúdoljak. A lelkem is szabad volt. Minden gondtól mentes. Boldog voltam. Boldogságom csak akkor szökött a tető fokára, mikor megláttam a fűben ülő férfit. A zöld szemeiről, egyből tudtam, hogy apum ül tőlem nem messze. Csak egy karnyújtásnyira. Felültem a fűben, s megcsodáltam a férfit. Úgy ült ott mint egy angyal. Fehér ruhája, csak még jobban kiemelte barna haját. Olyan hívogató jelenség volt, de úgy éreztem megtörik a varázs ha odaülök mellé. Így távolról csodáltam, az általam úgy szeretett férfit.

• Ugye milyen gyönyörű itt Han? – szólított apu. Csak ő szólított így. Hogy honnan jön ez? Hannah a második nevem
• Igen. Olyan békés. Szép hely.
• Szeretlek kicsim – mondta csendesen apa, de ezt is meghallottam. A szél szinte szárnyakon hozta nekem ezeket a szavakat. Olyan volt mint a szomjazónak egy pohár víz.
• Jajj apa, annyi mindent kell elmondanom – s megindultam felé. Lábaim önkénytelenül vittek
• Han, ne, ne gyere ide. Nem szabad – s kezdett elhalványulni az alakja
• Apa ne menj el. Szükségem van rád. – mondtam ki, de ekkor már késő volt. Apu alakja teljesen eltűnt.

Lerogytam a földre, s könnyeim elkezdtek hullani. Helyükön a virágok elszáradtak. Jelezvén, hogy itt nem szabad sírni. Inkább nevetni kell, örülni, mert ez egy ajándék, hogy találkozhattam az apukámmal. Ezt nem tudom honnan tudtam, talán egy égi sugallat. A napfény túlságosan elkezdte bántani a szemem. Becsuktam, de akkor nem láttam semmit. Ha kinyitottam, akkor meg már nem OTT voltam. Hanem a szobámba. Egyedül…

Átfordultam volna a másik oldalamra, hogy élvezzem a nyári szünetet, de rájöttem, hogy nekem fél 10re az irodába kell lennem. Ránéztem az órára s a szemeim elkerekedtek. 8:50et mutatott az óra. Hát így már csak úgy jutok be ha repülök. Gyorsan kipattantam az ágyból, a kutyákat kiengedtem az udvarra, töbre sajnos most nem futotta, majd felöltöztem. Felvettem egy narancssárga nadrágot, hozzá egy fehér felsővel. Elő a bézs színű magas sarkú zárt cipőm, (mert esett az eső), majd felkaptam egy kávé színű vékony kiskabátot. Tényleg vékony, póló vékonyságú csak hosszú. Sminkre nem volt időm. Csak egy kis parfüm, hajamat se engedtem ki. Éjszakára összefontam. Majd az irodába. Remélem még nem lesznek bent. Eltettem egy esernyőt és egy másik felsőt ha nagyon eláznék. A kutyusokat betereltem, majd adtam nekik enni s már száguldoztam is ki a házból, miután meggyőződtem, hogy bezártam a kertbe vezető ajtót. Táskámba süllyesztettem minden fontosnak tűnő dolgot, majd kocsi kulccsal a kezembe száguldoztam ki. Míg az ajtót zártam be, a kezembe lévő apró távirányítóval kinyitottam a garázsajtót, és a nagykaput, majd az Infinitibe pattanva gyorsan ki is tolattam. Mikor kiértem a garázsból, már megnyomtam a zárás gombot, s így a garázskapu már kezdett becsukódni. Kitolattam az udvarról s bezártam a nagykaput is. Megvártam míg becsukódik, majd sebességhatárt be nem tartva indultam el. Tudtam legalább 25 percet késni fogok.  

BASZD MEG! – kiáltottam fel mikor megláttam az óriási dugót magam előtt. Hál istennek, tudtam egy kerülő utat, így csak öt percet kellett vesztegelnem, a dugóban, utána lekanyarodtam. Ez az előnye, hogy ismerem Londont. Míg itt éltem, Daviddel mindig császkáltunk, szabadidőnkben, így jól elkalauzolom magam. Minden kis utat ismerek, bár ez sokkal hosszabb lesz mint a főúton. Szent szar, le lesz szedve a fejem, hogy kések. No Sebaj, a fiúk majd csak megértik. Remélem. Ha nem… nos nincs akkor tervem. Szaladok, maximum. A saját irodámból. Vicces lenne.

Hál Istennek, nagyszerű tájékozódási képességemnek, 40 perc múlva ott is voltam. Jobb mint ha még mindig a dugóban ülnék, és ideérnék úgy 2 óra múlva. A számomra fent tartott parkolóhelyre beálltam, s rohantam be az épületbe, mivel az égi áldás nem hagyott alább. Sőt még jobban esett. Az esernyőt nem akartam kivenni a táskából, mert az út úgy 2 perc hosszú, gondoltam én, balga, nem ázok el. A franokat nem. Szarrá áztam. A lift túl lassan vánszorgott, s csöpögött belőlem a víz. Nice… Lisa is csak döbbenten néz rám, mikor bevágtáztam az irodába. Mondani akart valamit de sejtettem, hogy a külsőmmel lenne kapcsolatos… Inkább gyorsan bevágtattam az irodámba ahol 10 meglepett szempár nézett rám

• Vizes póló verseny! Miért nem szóltál hamarabb? Akkor úgy készülök! – csattant fel Louis.
• Ha? – néztem rá kérdőn, mire a többiek felnevettek.
• Kicsit, átázott a fehér felsőd. Mellesleg, tetszik a melltartód. – mondta Harry. Lenéztem a  ruhámra.
• Cseszd meg! – csúszott ki a számom. A bézs színű melltartóm teljesen átlátszott, s az egész felsőm csurom víz volt. Szerintem egy liter vizet simán ki lehetett volna belőle facsarni…
• Jééé! Neked köldök piercinged van?? – vizsgált tovább szemeivel Louis.
• Ő… Igen… - vallottam be, s gyorsan elkezdtem kutakodni egy száraz felső utána  táskámba! Istenem, de jó, hogy eltettem.
• Hm… te most előttünk öltözöl át? – kérdezte Harry.
• Mivel, nincs relaxációs szoba, vagy valami öltöző, ezért hátat fordítok nektek és… igen. Muszáj vagyok. Vagy… kimentek a folyosóra.
• Neeeem. Én innen már fel nem állok. – dőlt hátra a székben Louis.
• Hát jó, engem nem zavar. Amúgy hol van Anne? Nem úgy volt, hogy ő is jön…. – szakítottam félbe a mondatot, miközben levettem a  felsőm, persze szigorúan háttal a fiúknak … - Basszus, a melltartómból, is csavarni lehet a vizet… - morogtam volna inkább magamnak, mint a fiúknak…
• Jujj de szupi. Segíthetek? – ugrott fel Louis a székről, erre mindenki kacagásban tört ki, bár számomra ez nem volt olyan vicces.
• Nem kell! Maradj a formás seggeden – csúszott ki a számon.
• Szóval szerinted formás! – röhögött a srác, miközben a többiek érdeklődve szemlélték a beszélgetésünk. Vagyis szerintem azt tették.
• Nem tudom. Majd megmutatod, s megmondom – feleltem
• Jó! Ez már randi! Látjátok srácok? Így kell csinálni!
• Végül is, tök szerény vagy, s nem megyek veled randizni.  – mondtam miközben kikapcsoltam a melltartóm. Igen észrevettem, hogy amit hoztam felső az szivacsos, szóval nem kell alá melltartó.
• Hát… Nem nagyon szeretem az egyéjszakás kalandokat.. – Sóhajtott, - de…. woow te levetted a melltartód? – kérdezte meglepetten.
• Öcsém, ez a mai reggel jobb mint amire számítottam. – vigyorgott Harry.
• Fürtöske, ne számíts rá, hogy megforduljak. – Mondtam s már magamra is kaptam a száraz felsőm. – Így ni. Most már beszélhetünk. Ültem le a székembe.
• Szerinted, ilyen sokk után tudunk bármit is csinálni? – kérdezte Harry.
• Harry, pont te? Nem tőled vártam. Biztos nem egy női testet láttál már. És miért ne? Pl, szerintem Niall tuti tudna enni. – Mondtam majd levettem a cipőmet is, hogy hagy száradjon meg mire haza indulok.
• Hát igen. Az biztos. – morfondírozott magában Niall.
• Na, de meséljetek srácok, mizujs veletek??? Liam, Danielle-t hol hagytad? És Anne is miért nem jött? – miközben pötyögtem egy SMS-t Lisa-nak, hogy rendeljen egy pizzát, majd megírtam a feltételeket, s, hogy küldje be majd az irodámba.
• Danielle-lel, majd délután találkozom Anne pedig bármikor itt lehet. – foglalta össze Liam
• Kiválló. Puszilom Danielle-t. Mond meg neki légy szíves. És Annet pedig hamar lerázzuk rendben? Amit meséltetek róla, nos elment a kedvem tőle. Pedig olyan rendesnek tűnt. – Húztam fel a lábaimat a székre. A 165cm-es magasságommal elvesztem abban az óriási székben. Nos igen, apué volt ő meg 182 cm (volt).
• Freya, Itt van Anne. – szólt be telefonon Lisa.
• Köszi Lisa, küld be léccives.
• Srácok Poker face mint akik nem tudnak semmit. – suttogtam nekik.
• Oké, de miért suttogunk? – kérdezte Louis.
• Csitt, szépfiú és ne szólj semmit, csak viselkedj normálisan. – Szidtam meg, majd Anne már be is lépett.
• Szia Anne. De jó, hogy újra látlak. – mondtam hatalmas műmosollyal az arcomon s kiszálltam a fotelből, s megöleltem a nőt.
• Szia Freya. Én is. Igazából, sürgősen közbejött egy dolog, így ha nem baj, csak aláfirkantanám a papírokat. Úgyis olvastam már, hisz voltál olyan rendes, hogy kaptam tőled egy példányt.
• Igazából, lett rajta módosítva néhány pont, így ragaszkodom hozzá, hogy olvasd át. Nem venném jó néven, ha nem úgy lennének a dolgok ahogy megegyeztünk. – ültem vissza a fotelba (Mert végül is, ).
• Sajnálom kislány, de tényleg rohannom kell. Megsúgom neked, talán új munkám is lesz a srácok mellett – mondta miközben odahajolt hozzám.
• De, hisz ez fantasztikus. Majd a fiúkat elrendezem én, bízd csak rám őket. Mert ugye nekik is alá kell írni a szerződést. – ecseteltem tovább. Tudtam nyert ügyem van, s Anne aláírja a felmondási szerződését, s így még  a fiúknak nem is végkielégítést fizetniük. Thanks God!
• Hol is írjam alá akkor? – kérdezte hatalmas mosollyal a száján, s ha nem tudtam volna mit csinált Niallal, akkor most pocsékul érezném magam. De mint Niall elsőszámú rajongója, így nem érdekel Anne.
• Itt. – Mutattam a lapra. – Itt és Itt és Itt. – mutogattam a helyeket ami egy rendes szerződés felmondásához kell. Az ügyvédeim szerint ez ellen nem lehet fellebbezni, sőt én mondtam, hogy változások történtek a szerződésben, szóval be se perelhet Anne
• Egy élmény veled dolgozni Freya. – mosolygott Anne. – Na de mennem kell. Sziasztok! – mondta s már itt se volt, s én önelégülten mosolyogtam.
• Mit vigyorogsz mint a tejbe tök? Most tetted tönkre a karrierünket, kirakod szegény Niallt a csapatból te megy vigyorogsz mint aki most nyert 5 millió fontot a lottón!!! – kelt ki magából Louis, s Niall szemében megláttam pár könnycseppet. Istenem de aranyos a srác. Fogtam magam odamentem Niallhoz s megszólaltam.
• Niall, lehet, hogy rosszul veszi ki magát a kérdés, de leülhetek az öledbe? – kérdeztem csendesen. Igen, mikor kimondtam már tudtam mekkora barom vagyok.
• Cseszd meg, máskor nekem is sírnom kell!! – rogyott vissza a székbe Louis, majd figyelmen kívül hagyva Niallt néztem.
• Persze. És nem zavar. – mondta Niall majd elvette onnan a kezét én meg belehuppantam az ölébe. Szeme még mindig könnyes volt.
• Figyelj Niall, olvasd el – dugtam az orra alá a szerződést. – Hangosan!

Niall a könnyeivel küszködve kezdte el olvasni, hangosan, a szerződésbontást. Az első oldal, az volt mint az eredeti szerződés tartalmazott, kivéve, hogy a végén ott volt, hogy már 2012.07.10-től nem tartanak igényt Anne Mitchel a One Direction angol együttes manager-i munkájára.

Következő oldalon meg volt említve, hogy Miért, és hogy fellebbezésnek helye nincs meg egyéb apróságok, amik megakadályozzák, hogy Anne perelhessen vagy pénzt követeljen a One Dierction bandától, vagy az FHH’s company-tól. Mire Niall a végére ért megint sírt. Annyira aranyos, és én szeretem ha egy férfi/ fiú kimutatja az érzéseit.