Sziasztok!
Sajnálom, hogy 2 héttel ezelőtt nem volt friss rész, de nem jött ihlet és időm se volt oly' sok. De most itt van. Talán rövidebb mint az eddigiek, de több dolog kiderül benne. Igyekszem a következő alkalommal hosszabb részt hozni, s akkor - terveim szerint - ismét több szemszögből olvashattok részeket.
xo:Bella :)
Ez a
lány én voltam meg az első szerelmem. Igazi Tinédzser L’amur volt a miénk… Csak
aztán a dolgok másképp alakultak. El kellett válnunk egymástól. Ő volt az
utolsó gondolatom elalvás előtt. Azok a régi szép idők.
Kint
aludtam el a teraszon az ott lévő 3 személyes kis Padon. Éjszaka valaki kijött,
betakart majd felkapott s bevitt a házba. Reggel már a kihúzott kanapén
ébredtem, s Liam a másik kanapén feküdt. De nem aludt. Mikor felébredtem rám
kapta a tekintetét és vizslatott mogyoróbarna szemeivel.
- Köszönöm. – mosolyodtam el álmosan majd magamhoz
öleltem a takarót.
- Nincs mit. Be akartalak vinni a szobádba, de
láttam, hogy Louis el van terülve az ágyadon. – kacarászott Liam
- Mit csinált Louis? – jött le az említett, s
lehuppant mellém.
- Elfoglaltad Freya ágyát így ő a kanapén aludt. –
Liam hátradőlt az „ágyán” s a plafont tanulmányozta.
- Bocsii – nézett rám kiskutya szemekkel, miközben
a kék autós pizsamáját markolászta. Mint egy ötéves.
- Semmi baj. Na de reggelizzünk. Lassan megyünk a
stúdióba is. Hurrá-hurrá – nevettem
el magam s fáradtan becsuktam a szemem. Még úgy aludnék.
- Elmegyek lezuhanyozom. – állt fel Louis a
kanapéról.
- De ne az én fürdőmbe, Louis. Oda én megyek… ha
fel tudok állni, mert nagy annak a valószínűsége, hogy miattad, aki
illetéktelenül aludt az ágyamba, nos, szóval miattad elzsibbadtak lábaim.
– mondtam halkan, becsukott szemmel miközben nagyot nyújtózkodtam.
- Jajj hercegnő, ha ennyire lusta vagy akkor
felviszlek. – mondta s ezzel fel is kapott az ölébe. Komolyan ilyen jó
buli engem ölbe kapdosni.
- Louis, tegyél le. Tudok járni, csak nem akarom,
hogy befoglald a fürdőt.
Már
a stúdió előtt álltunk, a kezem izzadt, és nem a meleg miatt. Fél órával
hamarabb hoztam a fiúkat, de addig legalább elhelyezkednek a stúdióba, míg én,
nos, én találkozok Vele. Úgy izgulok. Vajon mit fog szólni hozzám? A viszont
látás öröméhez? A kezem, rátettem a kilincsre, mikor az ajtó kivágódott én meg
a földre estem. Kezemet felsértette az aszfalt, s az idegen csak akkor figyelt
rám mikor felszisszentem. Ő volt az. Dühös volt valakire, akivel beszélgetett,
de mikor meglátott a telefonja kicsúszott a kezéből. Szerencsére a lábamra
esett így nem tört el.
- Freya. – suttogta megkövülten. – Istenem, édes
kicsi Freya. Jól vagy? – ült le mennél az aszfaltra és átölelt.
- Úgy hiányoztál! – borultam nyakába, s a viszont
látás örömkönnyei kibuggyantak.
- Drágám, ugye tudod, hogy érted bármikor átugrok
Londonba, vagy Finnországba. Sokat jelentesz, nekem ugye tudod? – nézett
rám csoki barna szemeivel.
- Nick, ó Nick… Olyan jó téged látni. – öleltem még
jobban, s vállába fúrtam arcom.
Louis
szemszöge:
Már
a stúdiónál vagyunk, s Freya épp nyitná az ajtót mikor az kivágódik. Freya a
földre zuhan, én ösztönösen kapnék utána, de késő. Dühösen bámulok arra az
embernek aki a földre küldte az angyalt, de minden hiába. Ők csak egymásra figyelnek, és mindenki mást
kizárnak, a saját kis buborékukból.
Francba
már! Úgy lennék most Nick Jonas helyében, hogy tudjam mi jár a fejében, és én
is ölelném Freyát. Harry megrángatta a karom, s behúzott a stúdióba. Kipakoltuk
a cuccunk, kényelmesen elhelyezkedtünk, s vártunk.
- Louis, te teljesen meg vagy őrülve mellesleg? –
két perc néma csönd után Harry hangja hasította át a levegőt.
- Miért is? – tettem fel a költői kérdést, pedig
pontosan tudtam miért mondja.
- Ha szemmel ölni lehetne, Nick Jonas halott lenne,
te pedig a sitten ülnél. Ennyire nem lehetsz féltékeny…
- Miért lennék féltékeny?
- Na ne már… a vak is látja, hogy beleestél Freya
Hamiltonba mint vak ló a gödörbe.
- Igen, igaz… - helyeseltek a többiek.
- De… - épp szólásra nyitottam a szám amikor Zayn
megszólalt.
- Lou, nem igaz. Te szingli vagy, ő szingli. Ideje
lépni haver. Túl jó nő ahhoz, hogy megvárja, míg te kitalálod a dolgokat.
- De nem régiben halt meg az apukája. Nem hiszem,
hogy ő párkapcsolatra vágyik.
- Tudod, szerintem pont most lenne a legnagyobb
szüksége a szeretetre, de ha hagyod, hogy bárki lecsapja a kezedről… csak
gratulálni tudok. – dőlt hátra Harry a kanapén, s ezzel a téma ejtve volt.
Freya szemszöge:
Mérhetetlen
boldogság öntött el, mikor Nick újra megölelt. Úgy hiányzott. A forró Los
Angelesi napsütés elől bemenekülhettünk volna, a klímás helyiségbe, de inkább a
lépcsőre ültünk ahova egy pálmafa vetett árnyékot. Úgyis még fél óra, hogy
megérkezzenek a dalszerzők.
- Freya, mond el mi bánt. Tudom, hogy apukád
elment, nem kell titkolóznod. Főleg nem előttem. – nézett rám mosolyogva.
- Nagyon hiányzik apa. El se tudod képzelni
mennyire. 19évesen, egyedül vagyok egy komplett céget, kell vezetnem,
ráadásul menedzser lettem, meg még tanuljak is szeptembertől. Mert most
még rendben, hogy augusztus van, de mi lesz egy hónap múlva? Magam se
tudom. Őszintén fogalmam sincs, mit fogok csinálni. Egyenlőre nem látok
előrébb, mint az orrom. – hajtottam le a fejem a térdemre
- Pedig jó lenne ha rám néznél. Itt vagyunk neked,
a barátaid. Tudod, hogy ránk bármikor számíthatsz. Tényleg Joe tudja már,
hogy LA-ben vagy?
- Igen. Tegnap találkoztam vele a tengerparton. Ne
nézz rám csúnyán. Direkt mondtam, hogy ne mondja el. Meg akartalak lepni.
- Azt hittem el akarsz kerülni. – nevetett.
- Dehogy is. Rémeket látsz. Na de jöjjön művész úr.
Megérkeztek a dalszerzők, akikkel lebeszéltem, mára egy randit. –
felálltam s nyújtottam a kezem.
- És honnan tudja a kisasszony, hogy ráérek? –
nyújtotta a kezét, s felrántottam a földről.
- Mert megkérdeztem az úr bátyját, és mert én
szépen nézek önre.
- Hogy a kisasszonynak, milyen jó eszközei vannak –
nevetett s bementünk a stúdióba.
A
mai nap is véget ért. Rengeteget nevettem Nick-kel, a fiúk felénekeltek egy
dalt, az új cd-re, s a dalszerzőkkel is beszéltem akikkel folyamatosan tartani
fogom a kapcsolatot az új dalokkal kapcsolatban.
***
Holnap
utazunk haza Londonba. Ez a két és fél hét fantasztikus volt. Szinte egész nap
a stúdióban voltunk a srácokkal, s a dalok 98%-a rögzítve, csak javítani kell
már rajta. Míg a srácok énekeltek, és felléptek, az időmet lefoglalta az, hogy
az első klipet szervezzem meg. Az egyik kedvenc számom a sok közül és a fiúk is
egyet értettek velem, hogy tökéletes lesz az első klipnek.
Az
utolsó éjszaka itt Los Angelesben. A bőröndjeim, már elpakolva, és a
tengerparton ülök Nickkel.
- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy újra beléd
szerettem? – mondta halkan miközben a tengert nézte.
- Azt, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha Los
Angeles-ben laknék és nem Londonban.
Lassan
felém hajolt s puha ajkát az enyémre tapasztotta. Mint az első csókunk,
anno. Lágy volt s kellemes, de valami
mégis más volt.
- Nick ezt nem lenne szabad tennünk . – suttogtam s
könnyeimmel küszködtem, nehogy megbántsam ezt a csodálatos embert.
- Hidd el, tudom. De valahogy mégis, azt éreztem ez
a helyes. – mondta rekedtes hangon.
- Nick, komolyan nem szeretnélek elveszíteni.
Szeretlek, de már nem szerelemmel.
- Tudom. Én is szeretlek. Csodálatos ember vagy
Freya Hamilton.
Lágyan
megsimította az arcom, s puszit nyomott homlokomra. Tudtam nem kell félnem, hogy
elveszítem.