Felhívás!

Nem, megint nem friss rész. Az majd jövőhéten! :)
De jövőhétig adok nektek egy kis elfoglaltságot.
Mint láthattátok már 2 videót csináltam a Directionerek segítségével. Most jön a harmadik!
A Live While We're Young-ból csinálok videót.
Szóval:

Sziasztok!

Mint ugye felvetettem a napokban, hogy új videó. Igen ám, de eléggé meggyűlt a bajom a Momens-el, is mert ha nézitek a videót akkor látjátok, hogy sok a szerkesztett kép.Nos ez az új videó a Live While We're Young lenne. A feltételek a következőek és kőkemények. :DNos. Egy kép kell magadról. Nem a kutyádról nem a rajzodról, hanem magadról. Az arcodról. Ne szégyelld magad, a fiúk is mondják, hogy mindenki gyönyörű :) Én is ezt az elvet vallom. Szóval egy kép magadról!!!!NEM kell rá szerkeszteni SEMMIT!!!!! Majd én rászerkesztem a sort. Ezáltal nem lesz sorválasztás, beérkezés sorrendjében kapjátok a sorokat. Az első az elsőt és így tovább. Üres lapot tarthattok, ahova szerkesszem a sort, de neked nem kell mást csinálni csak elküldeni a csinos kis arcod ;) Beküldési határidő: OKTÓBER 7!!! Nem később. ide: madefanvideo@citromail.hu Xx.  Bella 


Szóval Várom a képeket!!!!! 

Moments

Sziasztok!
nem, ez nem egy új rész. Arra még várni kell. Örülnék pár kommentnek még az előző fejezethez :) :DD
Na de itt egy videó, tegnap lett kész, a Moment-s dalból!

Jó szórakozást. Xx.Bella

NO.15

Sziasztok!
Megérkezett a kétheti adag, s 5 kommentet kérnék, mert mostanában nem nagyon kapok. Ez elszomorít.
Látom az adatokon, hogy olvassátok a történetem, de a véleményetekre is kíváncsi vagyok.
Xx. Bella

Egy rövidke repülőút után, már Franciaország légterét „rontottam”. Otthon, édes otthon. Jahm, ez még nem az, mert a párizsi házunk el lett adva, mikor anyáék elváltak. Ezután mi még itt éltünk Franciaországban, de már nem a fővárosban. Az utcák ismeretlenek voltak, hiába laktam is, meg jártam többször Párizsban. Igazából imádom Franciaországot, és tudom használni a nyelvet is így mosolyogva diktáltam be a címet a taxisnak.

A portánál bejelentkeztem, s alig értem fel a szobámba és nyitottam ki az első bőröndöm, hogy valami tiszta ruhát keressek, már kopogtak az ajtómon. Meglepetten nyitottam ki az ajtómat, és öt fiatal (velem egykorúkat kb.) srác állt ott. De Javu érzésem volt, hisz a The Wanted-ről TÉNYLEG semmit se tudok, és ők IS öten vannak. Engem kísért ez a szám. Komolyan. Meglepetten néztem rájuk, de ők is rám.

• Öhm, bocsi, lehet, hogy rossz helyen járunk, mert mi Freya Hamiltont keressük a FHH’s Company főnökét.
• Gyertek beljebb. – Sóhajtottam majd arrébb álltam az ajtóból. A fiúk nem mozdultak. – Freya vagyok, de ha gondoljátok mutatok útlevelet, jogosítványt, személyit…
• Komolyan te vagy a nagyfőnök? – érdeklődött a… a mit tom’ én melyik az egyik.
• Igen. Probléma? Esetleg így már nem akartok a céggel szerződést kötni?
• De miért? Miért nem anyud vagy apud? – érdeklődött a másik, bár ő ezt nem tudhatta az „apud” szóra összeszorult a szívem.
• Nem, ismerlek titeket, neveteket se tudom, nem fogom kitárni a szívem.
• Oké. Akkor én vagyok Jay, ők itt Nathan, Max, Tom Siva – mutatta be pajtársait.
• Rendben sziasztok. Nos, akkor úgy lesz, hogy én elmegyek a koncertetekre, meghallgatlak titeket, majd ha tetszik a zenétek, akkor majd Angliába ha visszamegyünk, akkor eljöttök hozzám, addig én írok egy ajánlatot, hogy a cégem mit tud nektek kínálni, utána ha tetszik az ajánlat, akkor szerződést írunk, s aláírjátok, és létrejött köztünk egy szerződés, és én leszek a kiadótok feje. Kérdés?
• Ő, mióta vezeted a céget? – bassza meg, csak nem adják fel.
• Kevesebb mint egy hónapja. – válaszoltam tömören. Nem akartam kiadni magam.
• És miért? – érdeklődött asszem Siva.
• Nos, ha ennyire nem tudtok leszállnia  témáról elmondom. Anyámmal nem beszélek egy jó pár éve, apám meg 3 hete halt meg. Egyéb óhaj sóhaj?  - s éreztem, sírni akarok, ahogy közöltem a nyers tényeket, hogy nincs senkim.
• Sajnáljuk. – mondta Max.
• Ne sajnálj, az még rosszabb. – mondtam lehajtott fejjel. – Mikor kezdődik a koncert? – váltottam témát.
• Este 8kor. Holnap. Várunk. Szia. – Mondta Max összefoglalóan majd indultak.
• Sziasztok! – becsuktam az ajtót, leültem az ágy szélére és sírva fakadtam.

Nem akarok élni. Futott át az agyamon. Elgondolkoztam, hogy kinek hiányoznék? Egyedül Davidnek. Nekem is könnyebb lenne, nem kellene elviselnem a sajnálatot az emberek szemében, akinek elmondom, hogy meghalt apám. Hülye vagy Freya… Olyan sok mindent akarsz még az életben.  Először is lelki békét, egy szerető pasast, és majd a távoli jövőt nézve gyereket.

Miután kibőgtem magam, eldöntöttem elmegyek sétálni a városba. Eiffel toronyhoz mentem el, majd hosszas sorban állás után fel is mentem rá. Mikor felmentem a legmagasabb pontjára ahová lehetett megálltam és körbe néztem. Láttam a sok boldog embert, majd a hajam az arcomba fújta a szél és döntés született bennem. Bár ezt nem terveztem, de nem baj. Úgy éreztem ezzel is segíthetem lezárni a múlt fájó részét, s csak a jó emlékekre koncentrálni. Késő este értem vissza a szállodába, majd csak egy gyors zuhanyzásra és bedőltem az ágyba. Nem hivatkozok időeltolódásra, mert az-az egy óra nem oszt nem szoroz, de úgy éreztem, már ezer éve nem aludtam.

Nyugodtan aludtam az éjszaka, majd nyűgösen ébredtem telefoncsörgésre.

• Ki vagy? Mit akarsz ilyen hajnalban? Ja, hupsz, fél 10 van de akkor is. – morogtam a telefonba.
• Végre felvetted azt az átkozott telefont, azt se tudom hol vagy, mikor jössz haza!!!
• Áhh, neked is jó reggelt David. Jól vagyok, jelen esetben egy szállodában és felébresztettél. Egy hét múlva hazamegyek.
• Szerdán? – tette fel a költői kérdést.
• Igen, David szerdán. De most ha megengeded, megfürdök, majd lemegyek futni. Akkor viszlát szerdán. És David. Ne aggódj miattam, jól vagyok.
• Aggódok érted Freya.
• Ne tedd. Bízz bennem. Szeretlek David.
• Én is szeretlek húgi.

Ezután a  bájos kis reggeli csevej után elmentem fürdeni, de megint csörögött a telefonom.

·         David, mi a  fészkes fenét nem értettél, hogy jól leszek?

·         Hope vagyok. – szólalt meg egy csendes hang. A szívem a torkomban dobogott a torkom összeszorult. Mit mondjak neki? Vagy kinyomjam a telefont?

·         Szia Hope. Hogy tetszik New York? – kérdeztem, sajnos a hangomból kihallatszódott a gúny, és a fájdalom. Pedig eskü, vidám akartam lenni.

·         Freya, ne nehezítsd meg a dolgom kérlek. Sajnálom amit tettem, de akkor azt hittem így lesz neked a legjobb, hisz apukád…

·         Figyelj Hope. Ha könnyíteni akartál a lelkeden, mielőtt elkezded élni a New Yorkiak rohanós életét, akkor megbocsájtok.

·         Freya! Én nem a lelkemen akarok könnyíteni. Tényleg a barátnőd akarok maradni, hisz akkor is kibírta a barátságunk, mikor te nem éltél Londonban. És hiába csak szeptemberben kezdődik a suli, azért költöztem ide, mert kaptam munkát is. Muszáj megértened!

·         Hope, én teljes mértékben megértelek. Sőt, örülök, hogy sikerült bekerülnöd oda, ahova akartál, de, ó bár elmondtad volna ezt az egészet. Hidd el, nem lettem volna öngyilkos. Remélem legalább jól érzed magad. – mondtam miközben belebújtam a futós cipőmbe.

·         Ó igen, most már sokkal jobban. Hiányzol Freya.

·         Te is nekem. Na de most lemegyek futni. Légy jó. – Majd kinyomtam a  telefont, s elindultam futni.

A mai nap a Riviérára való leutazásom megszervezésével telt. Koncert után visszajövök ide, s már indulok is vonattal a Riviérára. A házunk kulcsait már kétszer ellenőriztem, hogy megvannak-e. Estefele, mert még csak fél 6volt, gyorsan letusoltam (tényleg gyors voltam 15 perc) hajamat kiengedtem, majd felvettem egy fekete rövidnadrágot, (mivel itt elég meleg van. Oks kinek mi a  meleg. Londonhoz képest az van.) felülre, egy toppot melyen Minnie egér díszeleg, majd belebújtam a szandálomba. Táska a kezembe, belel, telefon, pénz, mágneskártya, VIP kártya a fiúk koncertjére. Még egy kis parfüm, a csuklómra s szájfény, az utóbbit a  táskámba csúsztattam, s már indultam is a koncert helyszínére.

A hátsó bejáraton mentem be, ezzel elkerültem a rajongók féltékenykedését, beszólásait. A fiúknak éppen hangpróbájuk volt, így leültem „az első sorba”. A beton is kellemesen langyos volt, és jól esett, ahogy a nyári napsugár cirógatta a bőröm s szinte éreztem, hogy - hogy lesz a napfényből D vitamin. Egyszer csak valaki elállta a napfényforrásom, s káromkodtam egy egészségeset, most kivételesen portugálul, plusz elküldtem az illetőt a picsába, anélkül, hogy megnéztem kinek is pampogok.

• Ezt a nyelvet nem beszélem, de biztos nem most dicsérted meg az új nadrágom – mondta Jay.
• Portugálul volt, és jól hitted. De mibe segíthetek? – kérdeztem ártatlanul.
• Öhm, mondjuk szerződés, meg ilyenek. Még koncert előtt, ha lehetne valami tájékoztatót.
• Persze. Akkor menjünk, egy csendes helyre. – Mondtam miközben feltápászkodtam Max segítségével, aki a kezét nyújtotta segítség képen.

Hátramentünk a fiúk ölözőjéhez, amit a koncert előtt fél órával hagytam el. Elmondtam mindent amit tudtam, majd arra hivatkozva, hogy nem akarok lábatlankodni kimentem s csatlakoztam a közönséghez. A maradék időmben arra gondoltam, hogy ők mennyivel másabbak mint a One Directionos srácok. De miért gondolok én rájuk??? „mert hiányoznak neked” Súgta valami „barom” a fejembe, s őt gyorsan el is küldtem melegebb éghajlatra, majd a koncertre fókuszáltam.

Egyedül a „Chasing The Sun” című dalukat ismerem, sajnos, pedig igazán klasszak. Jó hangjuk van, helyesek, bár nekem egyik se jön be, meg igazán rendes fickók is. Sajnos nem maradtam bájcsevejre, siettem vissza a hotelbe. Célom az volt, hogy még most azonnal elindulni a Riviérára.

A hotelből még éjszaka kijelentkeztem, majd kifizettem az ott töltött éjszakát, s elindultam a vasút állomásra. Az információs csomópontnál az amúgy is álmos nőt, még jobban lefárasztottam a bugyuta kérdéseimmel, pl.: hogy pontosan hány órás az út.  Az indok számára ismeretlen, de számára egyszerű, hogy tudjam mennyit aludhatok a vonaton.  Indulás előtt 10 perccel felültem a vonatra, elhelyezkedtem kényelmesen, telefonomon beállítottam az ébresztőt, közbe bedugtam a  fülest, hogy ne mindenkit ébresszek fel, majd körülbelül az indulás után fél órával el is aludtam.

A telefonom időben jelzett, és 15 perc múlva meg is érkeztünk Marseille legnagyobb vasútállomásához. Mikor végre kikászálódtam a tömegből, fogtam egy taxit, majd bemondtam kis otthonom címét. Kicsit hosszabb volt az út mint vártam hazáig, de megérte. Hajnalban is ugyanolyan hívogató volt. Bár tudom egy éve nem jártunk itt, akkor is jó lesz ebbe a (poros) házba belépni. A hosszú út kimerített, így felmentem a szobámba, s megvetettem magamnak az ágyat, majd elmentem aludni.

Másnap, vagyis aznap a napsugarak ébresztettek fel, úgy 10 óra körül. Úgy látszik a sötétellő függönyt nem húztam el rendesen, s a 10 órai napfény pont a szemembe világított. Nagyot nyújtózva kitipegtem a fürdőbe és rá kellett jönnöm, hogy a tervezett tengerparti séta előtt, inkább takarítani kellene. De pár nap múlva úgy is lelépek… - Ja és egy év múlva kétszer ekkora por lesz idebent – súgta az a kis piszok hang a fejembe. Cseszd meg! Igaza van. Vágtam egy fancsali vigyort majd nekiálltam kitakarítani a konyhát fürdőt és a szobám. Apu szobájába KÉPTELEN voltam bemenni. Nem akarok összetörni, az emlékek súlya alatt. Emlékezni fájdalmas volt számomra. Takarítás után kiültem a teraszunkra. A házunk egyszerű, nem luxus lakás, de a tengerparttól 50 méterre helyezkedik el, így ha kiülök a teraszra a tengerparttal szemezek. A napfény szikrázóan sütött így bementem a házba felvettem a fürdőruhám, majd egy strandtöröközőt vettem magamhoz, a telefonom belecsúsztattam egy kis tokba, majd kimentem a tengerpartra.  A törölközőt leterítettem, majd alá tettem a telefonom egy kis gödörbe, hogy ne legyen feltűnő. Persze kellő távolságra tettem a  víztől. Belerohantam a vízbe, mint kislány koromba – nem Freya most ezzel nem foglalkozol – s úsztam, ameddig bírtam. Utána vissza s leültem a víz szélére, s élveztem, hogy  a hullámok egyenletes ritmusba „nyalogatják” a lábam. Hol jobban, hol kevésbé. Úgy fél óra ücsörgés után visszamentem a plédemhez és felbontottam a flakon ásványvizet amit kihoztam magammal. Egyszer csak valami rezgett a  lábamnál, majd rájöttem, hogy a telefonom az. David indított videóhívást. Sose adja fel? Na mindegy, most jó kedvembe vagyok így felvettem a telefont.

• Szia David. Miújság? – szóltam bele vidáman.
• Aztaaa… -  mondta meglepetten Niall, mert együtt telefonáltak Daviddel, aki épp hátra beszélt Zaynhez talán
• Oké, akkor szia Niall. És a többieket is üdvözlöm! DAVID! – szóltam rá haveromra hangosabban. Erre persze már odafigyelt.
• Ááá. Szia Freya. Örülök, hogy felvetted a telefont. Látom épp nyaralsz.
• Freyával beszéltek?!!! Mi is! – hallottam a többi fiú hangját a háttérből.
• Na, az Istenit, nyaralok emberek!!!!
• És sokszor fogsz így eltűnni nyaralni, Freya??? – vont kérdőre David, mint ha az apám lenne.
• Ha sokat táncoltok, az idegeimen igen. De most erre volt dolgom, így gondoltam pihenek egyet.
• Miért merre vagy? Kíváncsiskodott Zayn.
• Tengerparton, és olyan jóóó, süt a nap, és még nem megyek haza akármennyire is akarjátok! Boldoguljatok nélkülem.
• Szerdán lesz egy koncertünk Londonban. Ott leszel? – kérdezte Niall.
• Ott kell lennie. Kirúgatta a menedzserünk így most ő lesz az. – okoskodott Loui.
• Ez jó ötlet, úgy is mondtad, hogy menedzser szakon tanulsz. Fel vagy véve! – jelentette ki Liam.
• TESSÉK???? Meg vagytok húzatva? Imádlak titeket, de ott van a cég irányítása, akkor szeptembertől a  suli, meg valami pasit is össze kellene szednem magamnak. Bár az - az utolsó legfontosabb dolog a listámon.
• 3man szinglik vagyunk válassz. – tárta szét a karját Harry.
• David miért is hívtál pontosan? – kérdeztem.
• Jah, azért amit Niall kérdezett. Jössz szerdán koncertre. Tényleg kell egy menedzser nekik. – Mosolygott fogadott bátyám.
• Ott leszek, de nem tudom hánykor. Estére foglaltam a gépre jegyet. Vagyis úgy, hogy este érjek haza. De addig sziasztok! Rákészülök a hülyeségeitekre. – mondtam majd kinyomtam a telefont. 

helyzetjelentés

Nos észrevettétek, hogy a hétvégén nem volt rész. ennek több oka van melyek egymásba kapcsolódnak:

1. Megkezdődött a suli, nekem utolsó év így tanulnom KELL
2. Mivel tanulok, ezért fele annyi időt töltök gépnél
3. Ebből az következik, hogy fele annyi időm se jut írásra

És a legfontosabb, hogy hétvégén nem volt rész, az, hogy hétvégén nem gépeztem. Más dolgom volt.

Így arra a következtetésre jutottam, hogy KÉTHETENTE lesz új rész, ami azt jelenti, hogy most hétvégén szolgálok frissel.

remélem megértitek.

xx.Bella

NO.14

Itt az új friss! Remélem tetszik, most beleláthattok egy kicsit a két főszereplőnk lelkébe, hogy min is mentek át az utóbbi időben!
Vajon ez közelebb hozza őket egymáshoz, vagy csak ott voltak egymásnak s kihasználták egymást, hogy panaszkodhassanak?!

• De, csak ha akkor, ha majd te is mesélsz… - bólintottam s elkezdett mesélni – Tudod, volt egy barátnőm Eleanor. Elég hosszú ideig voltunk együtt. Úgy 11 hónapig. Igazán szerettem, s mindent megadtam neki. Voltunk az Amerikai turnén, s oda nem jött. Vagyis ott volt, de aztán haza kellett mennie. Szóval nem is az a lényeg, hanem, hogy az utolsó hónapban nem éreztem a hiányát. Vagyis… hiányzott de nem annyira mint amikor szerelmes az ember. Megváltoztak az érzelmeim. Tudtam lépnem kell, hogy majd én is boldog legyek meg ő is. Így hát, mikor hazajöttünk, ezt el is mondtam neki, s vége volt a kapcsolatunknak. Azóta nem is beszéltem vele. Ez volt 3 hete mikor szakítottunk. Örültem, hogy jajj, de jó „fű alatt” eltudtam rendezni a magánéletem, nem szerepelek címlapokon a szakításom miatt, a rajongók se zaklatnak, hogy lesznek az új barátnőim… Már túl is tettem magam a szakításon, de mint ugye elmondtam engem annyira nem viselt meg. Aztán a  hét elején Liam hozott egy újságot mely címlapon hozta le, hogy egy egyéjszakás kaland miatt szakítottam Eleanorral. Amúgy ez nem igaz, meg a következő 100 másik cikk sem, amit a héten írtak az újságok. Igazából ezt még úgy ahogy el is viseltem, de mikor tegnap esti műsorban megláttam Eleanort amiben előadja a hattyúk halálát, hogy milyen csúnyán bántam vele, meg, hogy nem is szerettem, meg, hogy egy egyéjszakás kaland miatt dobtam… És itt betelt a pohár, úgy éreztem ki kellett engednem a gőzt, s erre egy kocsma tűnt a legalkalmasabbnak. Innen meg már tudsz mindent, hisz ott voltál… Na de most te jössz. Miért rohantál haza, egyedül…
• Barátnőm bejelentette, hogy holnap elköltözik New Yorkba… - szorítottam össze a fogam.
• Ezért nem lehetsz ennyire kiborulva. Na gyerünk, én is őszinte voltam legyél te is az.
• Rendben, megadom magam. De én erre iszok, és hozok zsebkendőt. – Kimentem a konyhába kerítettem egy üveg bort, hozzá poharat, csak magamnak, hisz Louis már vett be gyógyszert, és egy százas zsepit. Így mentem vissza a sráchoz aki furán nézett rám. Töltöttem a pohárba inni, lenyeltem egy kortyot, s belekezdtem a mondókámba. - Szinte lehetne sorsszerű, ha drámai akarok lenni, de az én „mélypontom” is 3 hete kezdődött. Vagyis, közvetetten egy hónapja. Finnországban laktunk apummal, és mondta, hogy mivel jól megy a cég ezért visszaköltözünk Angliába. Nincs mit tenni, hát akkor költözünk. Úgy volt, hogy a csütörtökön együtt jövünk vissza egy korai géppel, de apunak áttettek egy tárgyalását még délelőttre, így ő  a későbbi géppel jött volna utánam. Nem akartam, hogy éjszaka vezessen, de makacs ember volt. – Láttam, hogy szólásra nyitná a száját, de leintettem – Olyan mint én vagyok. Még ma is a fülembe csengenek a szavai, miszerint megígéri, hogy vigyáz magára és épségben hazaér a reptérről. Apám jó sofőr volt, bíztam benne, hogy nem lesz semmi baja. Csak, hogy hiába jó sofőr az apám, ha más nem az. Karambolozott egy másik kocsival, és természetesen most is be jön az a „jóslat”, hogy az ártatlannak lesz nagyobb baja, nem annak aki okozta a balesetet. Ez a kibaszott átok, most se fordult meg. Míg a másik kocsi sofőrje, megúszta, lábtöréssel, kartöréssel, meg azzal, hogy betört az orra és kiugrott a válla, az én apukám, másnap belehalt a sérüléseibe. – éreztem, hogy lefolyik egy könnycsepp az arcomon. Louis nem közelített hozzám, de nem is bántam. – Sose találkoztam azzal a férfival, aki tönkretette az életem. Kíváncsi lennék rá, hogy milyen az életem megcsonkítója, de talán jobb ha kiléte homályban marad. Nem tudom, hogy a rendőrség intézkedik-e de eddig én nem kaptam bírósági beidézést. Ezután a barátnőm, aki elköltözik, kapart össze, de 4 nap után, visszatért a rendes életébe. Hisz, ki várhatja el, hogy az én lelkem ápolgassa. Ezután minden a nyakamba szakadt. Birkózzak meg a fájdalommal, irányítsam a céget, és éljek úgy mint egy 19 éves. Nos ezt bírtam 2 hétig.  Mosolyogtam, nevettem, kívül. Belül bőgtem mint egy ötéves. David, a legjobb barátom. Benne bízok meg a legjobban ezen a héten ideköltözött, s ápolgatta a lelkem. Valakinek, csak fontos vagyok, csak most Hope rávett, hogy menjünk el bulizni. Beleegyeztem, majd kibuggyant belőle az igazság. Ez csak egy búcsú buli, s ki tudja mikor találkozunk. Elkezdtem futni haza, de a belváros elég messze van, így taxit hívtam, majd megláttam a kocsmát. Elfogott a késztetést, hogy bemenjek, és leigyam magam, a sárga föld alá, csak aztán ott voltál te, s gondoltam, hogy segítek neked, addig se kell magammal foglalkoznom. Most már beszélhetsz. – eresztettem meg egy gyenge mosolyt.
• Ez, ez, borzasztó ami veled történt. Részvétem apukád miatt.
• Kérlek ne sajnálj. Nem kérek sajnálatot. Az a legrosszabb. – majd kiittam a poharam tartalmát.
• És anyukádat sose említetted. Vele mi van? – kíváncsiskodott.
• Nem vagy te egy kicsit szemtelen?
• Hééé… én vagyok az idősebb. – védekezett.
• Nos, ha már így jött, hogy kitárulkozunk egymás előtt, vagyis pontosabban csak én,  akkor elmondom. Anyámmal nem tartom a kapcsolatot. 3 éves voltam mikor a szüleim elváltak, miattam de ez már tényleg egy másik történet, s azóta apukámmal élek. Éltem… Most mesélj te magadról. De ne az internetes sablonszöveget mond el.
• Oké, Louis vagyok, 21 leszek, van 5 húgom, és imádom a szüleim. Második családom  One Direction, de nekem nincs olyan „izgalmas” – macskakörmözött a levegőbe - mint neked. Egyszerű srác vagyok, aki azt csinálja amit szeret. Zenél. Imádom a répát. – nevetett fel.
• Igen azt észrevettem. Tapasztaltam… - nevettem vele együtt. Olyan jó volt kiönteni a lelkem, bár nem is ismerem.

Ezután még rengeteg dologról beszéltünk, bár tök hülye témákról. De legalább egyikünk se a saját sebeit nyalogatta. Feljött ugye Louis családja, mesélt a fiúkról, mutatott videókat a koncertjeikről, bár inkább vicces videókat mutatott, kibeszéltük a kedvenc időtöltésünk, beszéltünk Finnországról, vagyis én beszéltem, meg Brazíliáról, és Franciaországról. Az ottani életemről, és elkezdtünk finnül tanulni. Nagyon vicces volt, ahogy próbálkozott. Bár a szia könnyen ment neki. (Hei – finnül a szia)

Az idő csak úgy repült, és már 11 óra volt. Nem éreztem a hiányát a nem alvásnak. Tudod ha átlendülsz a  holdponton, akkor nincs baj. Épp kaját csináltam, meg a bort raktam el a hűtőbe (amiből csak egy pohár fogyott és én ittam) mikor David és a többi 4 fiú tört be hozzám. David engem ölelgetett míg a fiúk Louist.

• David, kezdem megbánni, hogy kulcsot adtam. 
• Naaa, ne légy ilyen morci, csak leellenőriztük, hogy nem-e közösen lettetek öngyilkosak. Hope mindent elmondott. És azt üzeni, hogy 15:00kor megy a gépe, ha el akarsz búcsúzni, de megérti ha nem.
• Nem tudom. Nem gondolkoztam ezen.  – Mondtam Davidnek.
• Te tudod, de ő a barátnőd. Mindenki hibázik! És csak nem akart terhelni téged. – Védte Hope-ot.
• Na Freya, David mi lelépünk. Freya, köszi, hogy összekapartad Louis-t. Meg megmentettél, minket egy címlap sztoritól. Nem hiányzik mostanság. Majd hívunk. Puszi. – Köszöntek el, de közben Louis megölelt és egy „köszönök mindent”  súgott a fülembe. Ez furcsa volt.
• Sziasztok. – köszöntünk el, majd ebéd után leültünk a gép elé, s híreket olvastunk.

Másfél hét telt el, a Louis-val való „találkozás” óta. Azóta az élet megy tovább. Mivel hétköznap van, így visszatértem a  munkába. A távollétem alatt felgyűlt szerződéseket átnéztem, majd aláírtam, s utoljára megakadt a szemem egy papíron. A „The Wanted” menedzsmentje kereste fel a cégünket, hogy szóba jöhet-e egy esetleges szerződéskötés. Ez mind szép és jó, de Franciaországba kellene utaznom. Végül is az jó, mert beszélni akarok apukám legjobb barátjával, aki Franciaországban él, hogy nem-e lenne a jobb kezem, és segítene, mert nem fogom bírni. Nagyon kimerítő a cég irányítása, meg szeptembertől iskola, hiába levelezőn fogom folytatni… Végül írtam egy válasz e-mailt, hogy elmegyek a holnapután tartandó koncertre, és beszélek a srácokkal bár előre tudom, nem fognak nekem hinni a korom miatt. De sebaj. Egyszer élünk. Délben leléptem a munkahelyemről, s indultam az edzőterembe. Mindig is szerettem sportolni, bár a versenyzés azért nem jött össze, mert ugye nem egy országban éltünk. De a kedvencem az úszás, a mai napig. Az edzőterembe kihajtottam magamból minden érzést, majd elmentem úszni, ami az edzőterem mellett van. Gyorsan leúsztam pár hosszt majd megszárítottam a hajam s elindultam haza. Mikor hazaértem, játszottam egyet a  kutyákkal, majd ettem pár falatot. Este úgy döntöttem elmegyek a  húgaimhoz, hogy ha esetleg megint átakarnának jönni ne tegyék, mivel nem leszek itthon.

Rachel meglepetten fogadott, hogy mit keresek itt, és be kell vallanom elég idegennek éreztem magam ebben a házban. Mindenhol fotók a lányokról, meg anyuról és a férjéről, de rólam egy se. Mégis mit vártam?! Én szakítottam meg vele a kapcsolatot. Ő próbálkozik. Ezért Adam, anyám férje eléggé utál is. De se gáz, én is őt. Szóval, kölcsönös.

Hallottam ahogy anyámmal sutyorognak, bár ők ezt  nem tudják:

„Miért nem dobod ki a házból? Egy bajkeverő. Utál minket, ez nem fog változni, hiába vagy vele kedves. Olyan mint az apja. Makacs, és ő ráadásul egy törtető cafka. Nem viszi majd semmire se az életben. Elherdálja azt a pénzt amit az apja rá hagyott majd utána nálunk csövezik. Csak tönkre tesz téged, és te hagyod, mert a lányod…”  Ennyi elég volt Adamből. Tudtam, hogy nem tart sokra, engem, de hogy apámat se. Pedig legjobb barátok voltak, ezelőtt, jó pár évvel. Mondjuk úgy 16 évvel. Könnyek kezdték csípni a szemem, de nem adom meg azt az örömöt annak a féregnek, hogy sírni lásson. Tudtam, hogy rossz ötlet volt idejönni. Kirohantam, majd bevágtam a bejárati ajtót. Kocsiba ültem s hazahajtottam. Mikor hazaértem felhívtam Davidet, hogy remélem nem baj ha pár napra eltűnök, és, hogy náluk ugye nem lesznek-e láb alatt a kutyusaim, ha átviszem őket. David, persze nem akart elengedni, amíg meg nem tudja merre megyek, de mondtam, hogy muszáj elmennem. Kiszellőztetni a  fejem, hogy mit is akarok IGAZÁN! Nem, hogy mi a kötelességem, hanem amit a szívem diktál. Erre most pont jó egy kis munkával egybekötött Franciaországi kiruccanás.

Mikor hazaértem hívtam a repülőteret, hogy a legközelebbi Párizsba tartó járatra biztosítsanak nekem helyet, A 2 óra múlva indulóra nincs, de sebaj, 3,5 óra múlva indul egy, és még első osztályon is mehetek. No nem azért mert pazarolni akarom a pénzem hanem azért, mert máshol nem volt hely. Vagyis a turista osztályon.  Egyszer megengedhetem magamnak. Mivel tudtam, hogy a párizsi koncert után lemegyek a Riviérára, a házunkhoz így nyári ruhákat, fürdőruhát is pakoltam. Maradok egy hétig, utána hazajövök. Döntöttem el. Az autómmal beálltam a garázsba, majd miután meggyőződtem, hogy mindent bezártam, és mindent elraktam, hívtam egy taxit. Közben Davidet is hívtam, hogy jöjjön el a kutyákért. Kivittem a bőröndöm, bepötyögtem a biztonsági kódot, hogy a riasztót aktiválja, s mondtam a taxi sofőrjének, hogy a reptérre legyen szíves. Remélem sikerül magamban tisztázni a dolgokat.

A reptéren folyamatosan csörgött a telefonom, David által, mert amikor átjött a kutyákért akkor már ott volt a taxi s nem magyarázkodtam neki. Csak egy puszit nyomtam az arcára, s elviharoztam a taxiban. Nem tud beletörődni, hogy tudok dönteni a magam sorsáról. Vettem magazinokat, meg kávét magamnak, s vártam a  becsekkolásra.

NO.13

Sziasztok!!!
Eljött a nyár utolsó bejegyzése, mely egy szerintem izgalmas részt hordoz magában.
Nos nem tudom hogy a suli időben hogy tudok majd frisselni, de igyekszek.
Jó olvasást!!! Kommenteket hagyjatok nekem :)
xx Bella

Liam szemszöge:

Az utolsó hetünk, nagyon zűrös volt. Anne hívni próbál minket, de kinyomjuk, nem fogadjuk a hívásait. Igaz Managerünk most nincs, ráadásul Freya most nem elérhető, de megígérte szerez nekünk. Most meg úgyis csak stúdiózunk, szóval nincs gáz. Vagyis jó lenne, de megoldjuk a srácokkal. Okosba – haha- .

Kedd reggel épp mentem be a stúdióba mikor elhaladtam egy újságos bódé mellett. Igazából csak Paul kocsijához igyekszek, mert a házam előtt nem tudott megállni. Eleanor volt a címlapon a következő mondattal: „Louis dobott engem, egy egyéjszakás kaland miatt” Megvettem az újságot, majd Paul kocsijához rohantam.

Mikor beértem a stúdióba a srácok már bent voltak.  Louis bánatos képem láttán, egyből elkezdett kifigurázni, de hozzávágtam az újságot, amitől egyből lefagyott a mosoly az arcáról.  Némán leült a földre, majd elolvasta a cikket, s földhöz vágta az újságot.

• Ez nem lehet igaz! Sose csaltam meg! – szeme szomorú volt, meg düh csillogott benne. A csalódottság, kiült az arcára.

Louis a héten eltűnt. Csak volt, de valahogy az - az igazi Lou, akinek életeleme a hülyeség az elmaradt. Sorra jelentek meg a címlapok, s szegény egyre rosszabbul viselte. Nem hülyéskedett és ez rátett a stúdióban lévő hangulatba is. Úgy szedtük össze Louist kis darabokból. Vagyis próbáltuk. De Eleanor, „rúgásai” megnehezítették ezt. Nem értem én ezt. Olyan kedves csajnak tűnt, de talán igaza van Niallnek. Csak azért volt Lou-val, hogy modell karrierjét elősegítse? Már mindent el tudok képzelni.

A pohár akkor telt be nála, mikor szombat este nálam ültünk a Tv előtt és Eleanor az egyik műsorban nyilatkozott Lou-val való kapcsolatáról. Kiteregette a „szennyest” ami senkire se tartozik. Mekkora egy ribanc. Már én is ezt gondolom Louis csak felállt, fogta a pénztárcáját, meg egy pulcsit s elindult. Senki se tudta hova megy éppen. Remélhetőleg nem a műsor stúdiójába. Mikor nem vette fel a telefont (sokadára) elindultunk megkeresni, de London kibaszott nagy.

Bassza meg! Így arra jutottunk, hogy 5en (itt van Danielle is) öt fele keressük.  Nem tudom merre kereshetnénk, felhívom még Davidet is, ha tud jöjjön segíteni

• Szia Liam, Miújság? – kérdezte David
• Louist keressük. – Lihegtem a telefonba, miközben mentem az utcán. Csak nem juthatott olyan messzire!
• Miért? Mi van vele?
• Eltűnt. Elment. De Majd elmondom. Londonba vagy?
• Ühm, Igen…. Segítek. Majd hívlak ha megtaláltam. Szevasz. – majd kinyomta a telefont.

Freya szemszöge:

Egy ideig csak rohantam, s arcom csípte a Londoni szél, majd taxit hívtam. El akartam menni innen. Mi a francért büntetnek onnan fentről?! Mi rosszat csináltam?!!!! Egyszer csak rászóltam a taxisra, hogy innen gyalog megyek. Nem szólt semmit csak benyögte mennyivel tartozok. Kiszámoltam a pénzt, a markába nyomtam, megköszöntem a fuvart majd elindultam, gyalog.

10 perc séta után elhaladtam egy kocsma mellett. Nem tudom mi üthetett belém, de úgy éreztem, innom kell valami szíverősítőt. Csinos ruhába se teszik be ide sokszor a lábukat az tuti. Én is hülye vagyok tudom. Kapom is a megjegyzéseket. Igazából elengedem a fülem mellett és a bárpulthoz sietek. Próbálok feltűnés mentes lenni, de úgy érezem az alkoholisták között elég nehéz. Vodka-narancs. Ez kell nekem. Már a pohár félig üres (vagy félig tele van?) mikor 4 székkel arrébb egy ismerős arcot pillantok meg. Hasonlít Louis Tomlinsonra, de nem hiszem, hogy ide jönne. Mivel pia van bennem, már (bár még józan vagyok) ezért odamegyek a sráchoz, a poharammal egyetembe, s megkérem a mellette ülő csávót, hogy adja át nekem a helyét. Szó nélkül felpattant, s átadta a helyét.

• Louis, mi a francot keresel itt? – kérdezem, miközben próbálom figyelmen kívül hagyni az engem bámulókat.
• Semmi közöd hozzá! Még egy kört kérek! – morogta nekem, majd intett a pincérnek, aki haladéktalanul ki is szolgálta volna.
• Nem kéri. – mondtam a csaposnak.
• Nem vagy az anyám, töltsed! Én fizetem úgy is. – szólt rá erélyesebben Louis.
• Ne tölts neki. És most megyünk Louis. – Majd a karjánál megragadva, leráncigáltam a székről, s próbáltam erősebb lenni nála. Szerencsére a sok - sok év aktív sport, (ami csak apám halála miatt szakadt meg egy kicsit, de már hiányzik) segített, hogy a srácon tudjam alkalmazni akaratom.
• Hagyjál békén! – makacskodott mint egy gyerek.
• Haladjál, most megyünk! – szóltam rá erélyesebben, bár legszívesebben most én is bőgtem volna. De, most a saját problémáim háttérbe szorítottam.

Útközben, egy park mellett haladtunk el, s úgy döntöttem, le kell ülnöm. A lábam sajgott. Így Louist egy padhoz vezettem majd mondtam neki, hogy üljön le.

• Louis, igazán elmondhatnád, hogy mi a baj… - Mondtam miközben átnyújtottam neki egy papírzsepit.
• Miért mondanám el neked? Nem is ismerlek. Nem egy idegennel fogom megosztani a problémám. – szavai rosszul estek, szíven ütöttek. De igaza volt. Direkt semmit se mondtam el nekik. Féltem attól, hogy megbántanak. Hogy még jobban összetörök.
• Gyere menjünk tovább. – mondtam majd levettem a cipőm s úgy döntöttem mezítláb folytatom az utam.
• Miért foglalkozol velem? Miért nem hagysz magamra? Csak egy nyűg vagyok a nyakadon. – panaszkodott.
• Fogd már be és haladj. Gondolom nem akarsz holnap címlap sztorit mondjuk ilyen szöveggel: „ A tini lányok kedvence, részegen randalírozott tegnap este”

Út közben többször csörgött a telefonja amit minden alkalommal figyelmen kívül hagyott. Végül a 15dik csörgésnél (Igen számoltam) meguntam, majd belenyúltam a zsebébe, s felvettem a telefont. Meg se néztem ki az…

• Végre Louis, hogy felvetted azt az átkozott telefont. – szólt bele valaki, megkönnyebbülten.
• Te ki vagy? – tettem fel a költői kérdést.
• Te ki vagy? – Szólt bele a valaki.
• Én kérdeztem előbb!!! – makacskodtam.
• Na jó, Harry vagyok. Most te jössz. És hol van Louis?
• Freya vagyok, és itt van mellettem. Épp úgy 20 perce kapartam össze egy kocsmából. És már meguntam, hogy folyamatosan csöng a telefonja, így kivettem a zsebéből…
• Szóval jól van???? – Aggódott Harry.
• Igen, kicsit ittas, de tud magáról, holnap más napos lesz egy kicsit és fájni fog a feje, de rendbe jön. Testileg biztos.
• Kösz Freya. És merre vagytok most? Érte megyek.
• Harry, már nálam vagyunk, úgy 5 perc múlva.  Szerintem nem ok nélkül ment el inni. Majd holnap, azaz ma – mivel közben megnéztem az időt ami hajnali negyed 3mat mutatott– hazamegy.
• Rendben. És, kösz, hogy összekapartad. Rendes vagy.
• Nincs mit. Szia Harry. Jó éjt, és mond meg a többieknek, is, hogy nem kell keresni.
• Oks. Szia

Mondta Harry majd táskámba csúsztattam Louis telefonját, s kikerestem a lakáskulcsot. Louis nem ellenkezett. Bevezettem a házba, majd ledobtam a kezembe lévő cipőt, s felmentem a szobámba. A srác nem követett. Valószínűleg a kanapén helyezkedett el. Levettem a ruhámat, bedobtam a fürdőbe, majd felvettem egy szürke melegítőalsót, és egy fehér női toppot. Úgy érzem nem fogok aludni, ma se. Fogtam a Laptopot, meg egy fülhallgatót hozzá, majd takarót kerítettem Louisnak, kispárnával együtt s lementem a nappaliba. Igen, jól tippeltem. A kanapén feküdt, de a szemével a plafont figyelte.

• Tessék, takaró, kispárna, ha gondolod fel is mehetsz az egyik szobába, de a kanapén is aludhatsz.
• Kösz. – mondta majd otthagytam. Igazából csak egy fehér férfi felsőt hoztam le a szobámból (reklámpólók, amikbe én is aludtam).
• Tessék. Ha esetleg, aludni szeretnél és nem akarod összegyűrni a cuccod felső.
• Kösz megint. – mondta csendesen majd lekaptam a felsőjét és a nadrágját majd felvette az általam felkínált pizsit s már ő is pizsamában volt. A laptopom leraktam a bárpultra, a fejhallgatóval együtt, majd megint eltűntem, s egy fájdalom csillapítóval és egy pohár vízzel tértem vissza.
• Tessék vedd be, vagy reggel nagyon fog fájni a fejed. – nyomtam a kezébe.
• Tapasztalat? – vigyorgott rám erőltetetten.
• Is. Most pedig aludj, mert megígértem Harry barátodnak, hogy egyben szolgáltatlak vissza. – Mondtam majd elindultam a laptopom felé.
• Te se aludni készülsz ha jól látom…
• Jól látod zsenikém… - majd bekapcsoltam a gépet.
• Hagyd a gépet, inkább beszélgessünk. – s megütögette a kanapét.
• Hát jó, de te fogsz mesélni miért is ittad le magad… - majd kikapcsoltam a laptopot amit felvittem s hoztam le magamnak takarót, s leültem a kanapénak a végében. Összehúztam magam, s olyan aprónak éreztem magam, a kanapé sarkában. – hallgatlak. – adtam mega  löketet Louisnak, hogy kezdjen beszélni.