NO.13

Sziasztok!!!
Eljött a nyár utolsó bejegyzése, mely egy szerintem izgalmas részt hordoz magában.
Nos nem tudom hogy a suli időben hogy tudok majd frisselni, de igyekszek.
Jó olvasást!!! Kommenteket hagyjatok nekem :)
xx Bella

Liam szemszöge:

Az utolsó hetünk, nagyon zűrös volt. Anne hívni próbál minket, de kinyomjuk, nem fogadjuk a hívásait. Igaz Managerünk most nincs, ráadásul Freya most nem elérhető, de megígérte szerez nekünk. Most meg úgyis csak stúdiózunk, szóval nincs gáz. Vagyis jó lenne, de megoldjuk a srácokkal. Okosba – haha- .

Kedd reggel épp mentem be a stúdióba mikor elhaladtam egy újságos bódé mellett. Igazából csak Paul kocsijához igyekszek, mert a házam előtt nem tudott megállni. Eleanor volt a címlapon a következő mondattal: „Louis dobott engem, egy egyéjszakás kaland miatt” Megvettem az újságot, majd Paul kocsijához rohantam.

Mikor beértem a stúdióba a srácok már bent voltak.  Louis bánatos képem láttán, egyből elkezdett kifigurázni, de hozzávágtam az újságot, amitől egyből lefagyott a mosoly az arcáról.  Némán leült a földre, majd elolvasta a cikket, s földhöz vágta az újságot.

• Ez nem lehet igaz! Sose csaltam meg! – szeme szomorú volt, meg düh csillogott benne. A csalódottság, kiült az arcára.

Louis a héten eltűnt. Csak volt, de valahogy az - az igazi Lou, akinek életeleme a hülyeség az elmaradt. Sorra jelentek meg a címlapok, s szegény egyre rosszabbul viselte. Nem hülyéskedett és ez rátett a stúdióban lévő hangulatba is. Úgy szedtük össze Louist kis darabokból. Vagyis próbáltuk. De Eleanor, „rúgásai” megnehezítették ezt. Nem értem én ezt. Olyan kedves csajnak tűnt, de talán igaza van Niallnek. Csak azért volt Lou-val, hogy modell karrierjét elősegítse? Már mindent el tudok képzelni.

A pohár akkor telt be nála, mikor szombat este nálam ültünk a Tv előtt és Eleanor az egyik műsorban nyilatkozott Lou-val való kapcsolatáról. Kiteregette a „szennyest” ami senkire se tartozik. Mekkora egy ribanc. Már én is ezt gondolom Louis csak felállt, fogta a pénztárcáját, meg egy pulcsit s elindult. Senki se tudta hova megy éppen. Remélhetőleg nem a műsor stúdiójába. Mikor nem vette fel a telefont (sokadára) elindultunk megkeresni, de London kibaszott nagy.

Bassza meg! Így arra jutottunk, hogy 5en (itt van Danielle is) öt fele keressük.  Nem tudom merre kereshetnénk, felhívom még Davidet is, ha tud jöjjön segíteni

• Szia Liam, Miújság? – kérdezte David
• Louist keressük. – Lihegtem a telefonba, miközben mentem az utcán. Csak nem juthatott olyan messzire!
• Miért? Mi van vele?
• Eltűnt. Elment. De Majd elmondom. Londonba vagy?
• Ühm, Igen…. Segítek. Majd hívlak ha megtaláltam. Szevasz. – majd kinyomta a telefont.

Freya szemszöge:

Egy ideig csak rohantam, s arcom csípte a Londoni szél, majd taxit hívtam. El akartam menni innen. Mi a francért büntetnek onnan fentről?! Mi rosszat csináltam?!!!! Egyszer csak rászóltam a taxisra, hogy innen gyalog megyek. Nem szólt semmit csak benyögte mennyivel tartozok. Kiszámoltam a pénzt, a markába nyomtam, megköszöntem a fuvart majd elindultam, gyalog.

10 perc séta után elhaladtam egy kocsma mellett. Nem tudom mi üthetett belém, de úgy éreztem, innom kell valami szíverősítőt. Csinos ruhába se teszik be ide sokszor a lábukat az tuti. Én is hülye vagyok tudom. Kapom is a megjegyzéseket. Igazából elengedem a fülem mellett és a bárpulthoz sietek. Próbálok feltűnés mentes lenni, de úgy érezem az alkoholisták között elég nehéz. Vodka-narancs. Ez kell nekem. Már a pohár félig üres (vagy félig tele van?) mikor 4 székkel arrébb egy ismerős arcot pillantok meg. Hasonlít Louis Tomlinsonra, de nem hiszem, hogy ide jönne. Mivel pia van bennem, már (bár még józan vagyok) ezért odamegyek a sráchoz, a poharammal egyetembe, s megkérem a mellette ülő csávót, hogy adja át nekem a helyét. Szó nélkül felpattant, s átadta a helyét.

• Louis, mi a francot keresel itt? – kérdezem, miközben próbálom figyelmen kívül hagyni az engem bámulókat.
• Semmi közöd hozzá! Még egy kört kérek! – morogta nekem, majd intett a pincérnek, aki haladéktalanul ki is szolgálta volna.
• Nem kéri. – mondtam a csaposnak.
• Nem vagy az anyám, töltsed! Én fizetem úgy is. – szólt rá erélyesebben Louis.
• Ne tölts neki. És most megyünk Louis. – Majd a karjánál megragadva, leráncigáltam a székről, s próbáltam erősebb lenni nála. Szerencsére a sok - sok év aktív sport, (ami csak apám halála miatt szakadt meg egy kicsit, de már hiányzik) segített, hogy a srácon tudjam alkalmazni akaratom.
• Hagyjál békén! – makacskodott mint egy gyerek.
• Haladjál, most megyünk! – szóltam rá erélyesebben, bár legszívesebben most én is bőgtem volna. De, most a saját problémáim háttérbe szorítottam.

Útközben, egy park mellett haladtunk el, s úgy döntöttem, le kell ülnöm. A lábam sajgott. Így Louist egy padhoz vezettem majd mondtam neki, hogy üljön le.

• Louis, igazán elmondhatnád, hogy mi a baj… - Mondtam miközben átnyújtottam neki egy papírzsepit.
• Miért mondanám el neked? Nem is ismerlek. Nem egy idegennel fogom megosztani a problémám. – szavai rosszul estek, szíven ütöttek. De igaza volt. Direkt semmit se mondtam el nekik. Féltem attól, hogy megbántanak. Hogy még jobban összetörök.
• Gyere menjünk tovább. – mondtam majd levettem a cipőm s úgy döntöttem mezítláb folytatom az utam.
• Miért foglalkozol velem? Miért nem hagysz magamra? Csak egy nyűg vagyok a nyakadon. – panaszkodott.
• Fogd már be és haladj. Gondolom nem akarsz holnap címlap sztorit mondjuk ilyen szöveggel: „ A tini lányok kedvence, részegen randalírozott tegnap este”

Út közben többször csörgött a telefonja amit minden alkalommal figyelmen kívül hagyott. Végül a 15dik csörgésnél (Igen számoltam) meguntam, majd belenyúltam a zsebébe, s felvettem a telefont. Meg se néztem ki az…

• Végre Louis, hogy felvetted azt az átkozott telefont. – szólt bele valaki, megkönnyebbülten.
• Te ki vagy? – tettem fel a költői kérdést.
• Te ki vagy? – Szólt bele a valaki.
• Én kérdeztem előbb!!! – makacskodtam.
• Na jó, Harry vagyok. Most te jössz. És hol van Louis?
• Freya vagyok, és itt van mellettem. Épp úgy 20 perce kapartam össze egy kocsmából. És már meguntam, hogy folyamatosan csöng a telefonja, így kivettem a zsebéből…
• Szóval jól van???? – Aggódott Harry.
• Igen, kicsit ittas, de tud magáról, holnap más napos lesz egy kicsit és fájni fog a feje, de rendbe jön. Testileg biztos.
• Kösz Freya. És merre vagytok most? Érte megyek.
• Harry, már nálam vagyunk, úgy 5 perc múlva.  Szerintem nem ok nélkül ment el inni. Majd holnap, azaz ma – mivel közben megnéztem az időt ami hajnali negyed 3mat mutatott– hazamegy.
• Rendben. És, kösz, hogy összekapartad. Rendes vagy.
• Nincs mit. Szia Harry. Jó éjt, és mond meg a többieknek, is, hogy nem kell keresni.
• Oks. Szia

Mondta Harry majd táskámba csúsztattam Louis telefonját, s kikerestem a lakáskulcsot. Louis nem ellenkezett. Bevezettem a házba, majd ledobtam a kezembe lévő cipőt, s felmentem a szobámba. A srác nem követett. Valószínűleg a kanapén helyezkedett el. Levettem a ruhámat, bedobtam a fürdőbe, majd felvettem egy szürke melegítőalsót, és egy fehér női toppot. Úgy érzem nem fogok aludni, ma se. Fogtam a Laptopot, meg egy fülhallgatót hozzá, majd takarót kerítettem Louisnak, kispárnával együtt s lementem a nappaliba. Igen, jól tippeltem. A kanapén feküdt, de a szemével a plafont figyelte.

• Tessék, takaró, kispárna, ha gondolod fel is mehetsz az egyik szobába, de a kanapén is aludhatsz.
• Kösz. – mondta majd otthagytam. Igazából csak egy fehér férfi felsőt hoztam le a szobámból (reklámpólók, amikbe én is aludtam).
• Tessék. Ha esetleg, aludni szeretnél és nem akarod összegyűrni a cuccod felső.
• Kösz megint. – mondta csendesen majd lekaptam a felsőjét és a nadrágját majd felvette az általam felkínált pizsit s már ő is pizsamában volt. A laptopom leraktam a bárpultra, a fejhallgatóval együtt, majd megint eltűntem, s egy fájdalom csillapítóval és egy pohár vízzel tértem vissza.
• Tessék vedd be, vagy reggel nagyon fog fájni a fejed. – nyomtam a kezébe.
• Tapasztalat? – vigyorgott rám erőltetetten.
• Is. Most pedig aludj, mert megígértem Harry barátodnak, hogy egyben szolgáltatlak vissza. – Mondtam majd elindultam a laptopom felé.
• Te se aludni készülsz ha jól látom…
• Jól látod zsenikém… - majd bekapcsoltam a gépet.
• Hagyd a gépet, inkább beszélgessünk. – s megütögette a kanapét.
• Hát jó, de te fogsz mesélni miért is ittad le magad… - majd kikapcsoltam a laptopot amit felvittem s hoztam le magamnak takarót, s leültem a kanapénak a végében. Összehúztam magam, s olyan aprónak éreztem magam, a kanapé sarkában. – hallgatlak. – adtam mega  löketet Louisnak, hogy kezdjen beszélni.