NO.4

Szerda. Úgy gondoltam, hogy szerda-vasárnapi napokon lesz egy friss rész. Ha ezt nem tudom teljesíteni sory. Nos, sajnos az előző részhez nem kaptam annyi kommenttet mint az NO.2-hez. Légyszíves, írjatok egy-egy sor véleményt. Vagy, ha nem, bevezetem azt a rendszert, hogy öt komment felett hozok friss részt ( lehet ez a  fejezet alá illetve a Chat ablakba.
Amúgy elérkezett az idő, hogy végre a One Direction és szerves része legyen a történetemnek. Sőt.. Áh nem lövöm, le a poént úgyis mindjárt elolvasod
XxBella :)

E/3 szemszöge (One Direction)

Áll a bál az öt fiúnál. Kinek ez a baja kinek az. De azt hiszem, Zayn eltört fésűgondja, Liam elromlott laptopja, Niall elfogyott Nado’s kajajegye és Harry… várj Harrynek nincs is problémája, eltörpül Louis szerelmi válsága mellett.

A fiú egy ideje érezte, valami nem úgy alakul az életében, mint tervezte… Igaz karrierje felfelé ível, vagy egy gyönyörű barátnője, de már nem érzi azt a bizsergést mint az első alkalommal mikor megfogja a lány kezét vagy megcsókolja.

Ez így nem mehet tovább. - gondolta a fiú. – Louis, be kell vallanod először magadnak, utána Eleanor-nak. Nem csaphatom  be Eleanort. Se saját magam. Nem tettethetem azt, hogy boldog párkapcsolatban élek, mikor én boldogtalan vagyok. Szóval,magamnak már beismertem-  gondolkozott el a fiú – most jöhet a vallomás Eleanor-nak. Nem is volt rest a fiú, fel is hívta kedvesét.

-          Szia Eleanor – kezdett bele bizonytalanul, hogy is közölhetné, hogy „gyere át s beszéljük, meg, hogy szakítunk.” Sehogy.

-          Szia Loui. Miújság?

-          Eleanor, fontos dologról kell veled beszélnem. Át tudsz most esetleg jönni?

-          Persze. 20 perc és ott vagyok. Sietek. Puszi

-          Puszi – mondta gépiesen a srác,majd kinyomta a telefont.

Oké, 20 perced, van hogy összeszedd magad! Nem ez nem fog menni – súgta neki egy kis belső hang. De menni fog- tromfolt rá egy sokkal erősebb és határozottabb hang. Hogy is kezdhetnék bele? „Sziaa nem érzem a bizsergést mint kapcsolatunk elején ezért ne folytassuk tovább” vagy „Eleanor. Már nem szeretlek.” Ez meg hazugság mert szeretem de nem úgy ahogy kellene. Ahogy méltó lenne hozzá.

-      Srácok, Eleanor perceken belül megérkezik, s szeretnék vele nyugodtan 4 szemközt és 4 fül közt beszélni! Lécci csak most az egyszer hagyjatok minket békén – mondta szinte könyörgően Louis miközben az ujjait tördelte

-          Valami baj van Louis? – kérdezte aggódva Zayn, de ekkor megszólalt a csengő

-          Majd elmondom, de most akkor lécci!!

-          Jól van - válaszoltak a srácok kórusban.

A lány örömmel lépett be a házba, hisz szerelmével lehet. Átölelte a fiú nyakát, s mire megcsókolta volna a fiú eltolta magától.

-          Valami baj van Louis? – kérdezte a lány aggódva

-       Igen, Tudod Eleanor, egy ideje megváltoztak az érzelmeim. – kezdett bele a fiú, hisz úgy érezte ha most nem kezdi el akkor sose fogja – Te nem tettél semmi rosszat, és én se, de már nem érzem azt a tüzet, amit a kapcsolatunk elején. Szerintem, mindketten megváltoztunk, s más fele tart az életünk. Istenem, ne nézz így rám…Eleanor, én..én nem vagyok képes folytatni a kapcsolatunkat. – vágott egyenesen a közepébe. Úgy érezte ez a legjobb módszer. Mint a sebtapasznál. Hirtelen letépni. De Eleanor nem csak egy sebtapasz volt így voltak érzelmei…

A fiúk, most betartották amit ígértek, így nem hallgatóztak, de ez csak Liam-nek volt köszönhető. Harry már rögtön állt volna fel, miután Eleanor becsukta a szoba ajtaját…

-          Harry, ülsz le de azonnal – szólt rá „Dad Direction” Liam

-          De…

-          Nincs semmi de Harry. Majd elmondja Lou ha akarja

Ezután a fiúk egy csattanást hallottak, majd a feldúlt Eleanort látták, ahogy távozik a házból… Innen már mindenki tudta. Louis dobta Eleanort. Már csak a kérdés miért…

Louis is kiment a szobából s még most is piroslott Eleanor keze nyoma

-          Aúú – szisszent fel színpadiasa Harry – mi történt Tommo?

-      Szakítottunk – dobta le magát az ágyra az említett, s belemarkolt Niall pattogatott kukoricájába s beletömte a szájába

-          Óvatosan a kezeiddel haver! Ez az én kajám – pattogott Niall úgy mint még néhány perccel ezelőtt a kukoricák tették a mikróba

-      Niall. Lehetnél egy kicsit elnézőbb is. Szegény most szakított. – tette a kezét Louis vállára Liam – Haver esetleg hozzak répát?

-          Igen kérnék, apuci – tette hozzá egy (mű) vigyorral Louis.

Két hét telt el, a bizonyos incidens után. A srácok, megbeszélték maguk közt a dolgot, s most már Louis is csatlakozott a szinglik táborához. De félreértés ne essék, nem keresi az új barátnőt, maga mellé. Egyszerűen csak élvezi a koncerteket és a szingli létet. És ma este is lesz egy koncert, ráadásul Londonban szóval rossz este már nem lehet… - gondolta magában Louis

Freya Szemszöge

A bejáratnál átnyújtottam a ma estére szóló jegyemet. Kicsit furcsán méregetett. Biztos átfutott az agyán, hogy micsoda agyament szőke liba, aki nagy rajongó s Harryről álmodik éjszakánként, s a barátnői csak Mrs. Stylesnek hívják…

Azt hiszem így hívják. Harry Styles. Na elég ciki lenne ha már ezt az egy nevet is amit biztosan tudok, összekeverem volna valakiével.

Beléptem az arénába és óriási volt. Rácsodálkoztam, mint egy ötéves a cukorkaboltra. Felkelt bennem az alvó gyerek s mindent meg akart tudni, hogy működik. Mindenhez legszívesebben hozzá értem volna, megnyomkodni a gombokat, s felállni a színpadra, hogy megtudjam, milyen érzés fentről szemlélni az embereket, de jobban izgatta a fantáziámat, hogy milyen lenne ha az egész aréna csak nekem sikítana, engem ünnepelne. Gondolatban már meg is terveztem, a fellépő ruhámat, ami kiemeli bőröm fehérségét, szemem barnaságát, s hajam szőkeségét. Talán sötétkék lenne. Vagy lila. És nem szokványos az biztos. Valami extrém, de mégis elegáns. Sose vennék fel olyan ruhákat mint Lady Gaga. Igen, Lila lenne, döntöttem el magamban.

A mell részénél szűk és redőzött, alatta egy vastag sávban választaná el az anyag a szoknya részétől. Ennek a sávnak a két szélénél strasszok lennének… Hm.. a szoknya része is passzos lenne, s felette lenne egy ugyanolyan színű, mint a ruha, fátyol féleség, ami kis „lángokban” lógna le. Elől csak a szoknya részéig, hátul meg majdnem a földig…

Hülye vagy Freya. Dorgáltam meg magam. Hisz ki lenne rád kíváncsi? Mi is vagy te valójában? Egy szerencsétlen csaj. Ez rá van írva a homlokodra. De milyen is vagy valójában? Mielőtt meghalt az apád milyen voltál? – unszolt egy kis hang

Egy félénk lány, akinek kevés igaz barátja volt. Érdekbarát aki akaratomon kívül is rám csimpaszkodott volt ezer meg egy… De akik igazán ismertek 5en voltak. De a legféltettebb titkomat így is a plüssmackómra bíztam. Még igazi tini voltam. Néha kikészítette az apját, de annak elmondása szerint egy angyal voltam akinél jobbat nem is lehetne kívánni.

Gondolkodásomból egy női hang zökkentett ki, s észre se vettem s már elég közelről néztem a színpadot

-          Elnézést segíthetek?

-    Ühm, persze. Anne Mitchelt keresem, csak tudja elgondolkoztam. Remélem nem zavartam meg semmit – mondtam zavartan s a fülem mögé simítottam egy kósza hajszálat.

-      Nem, nem zavartál meg semmit. És én vagyok Anne. Ki keres? – nézett rám. Jaa! A nevemet akarja tudni

-      Freya Hamilton vagyok az FHH’s company képviseletében – nyújtottam oda a kezem.

-      Istenem, de fiatal vagy még. Na de gyere, menjünk egy csendesebb helyre, ahol tudunk négyszemközt beszélni. Úgy körülbelül fél óra múlva meg a fiúk is tudnak csatlakozni hozzánk – mosolyodott el kedvesen, s intett a fejével, hogy kövessem.

A színpadon keresztül mentünk, s akik bent voltak rajongók, nagyot néztek, mit is keresek én arra… ha tudnátok! A fejembe mikor kezdett összeállni, a kép megpillantottam a dobost. Szemeim kikerekedtek, s ő 

is észrevett! Zavartan nézett rám, majd elmosolyodott. Igazából még mindig nem nagyon tudtam azonosítani, aztán leesett a tantusz! DAVID!! – sikítottam magamban. Mivel hülyének néztek volna ezért az ajkaimmal formáltam a nevét vigyorogva, mire a fiatalember, csak bólintott. Nem tudtam hogy közöljem vele, hogy mindjárt visszajövök, ezért csak annyit tátogtam oda, hogy „sietek”. Ezután már leértünk a színpadról. Anne-hez fordultam.

-    Tudom, Anne egy kicsit hülye kérdés, de elkérhetném a dobot telefonszámát? – kérdeztem a Managert, miközben baromi hülyén éreztem magam

-  Miért kislány? Csak nem tetszik? – kérdezte vigyorogva s kacsintott egyet

-         Ő...Nem. Igazából ezer éve ismerem, csak ő híres zenész lett, én pedig Finnországban éltem, s egy kicsit megszakadt a kapcsolat közöttünk. És majd fel akarom hívni – dőltem hátra a fotelben

-   Tessék, ez a száma. – nyújtotta át egy kis papír fecnin majd gyorsan bepötyögtem volna a telefonomba, de kiderült David nem változtatta meg a számát.

-      Nos, akkor beszéljünk, amiért eredetileg jöttem. Az FHH’s Company szeretne szerződést kötni a One Direction-nal. A feltételek elég kedvezőek, főleg a mai viszonyokat nézve, mikor az emberek nem szeretnek CD-t vásárolni, inkább letöltik az internetről…  - folytattam s átnyújtottam egy papírt Anne-nak aki gyorsan átfutotta szemével az adatokat

-          Ez szerintem több, mint kedvező ajánlat. Ez óriási lehetőség lenne a  fiúk számára… - Anne szinte el volt ragadtatva, majd mélyebben is belemerültünk a beszélgetésbe.

Anne-nak nagyon tetszik az ajánlatunk, s szívből reméli, hogy a fiúknak is tetszeni fog. Ezt az egyet én is nagyon remélem! Kellemesen elbeszélgettünk, s mivel volt nálam egy a leendő szerződésből is, ezt is alaposan kiveséztük, hogy mi pontosan mit jelent, és, hogy nincs benne apró betűs rész és de.

Egyszer csak a fiúk toppantak be a helyiségbe. Örültek a klímával hűtött szobának, és a rájuk váró Kólánk a hűtőben. Mindenki kivett magának egy üveg hűtött üdítőt, s a szőke, egy kis nassolnivalót is. Azt hiszem szőlő volt a tálban. Ezért mint egy jól nevelt gyerek felállt s körbesétált s haverjait kínálta szőlővel. Mikor hozzám ért hirtelen rám nézett s megkérdezte

-          Hát te meg ki vagy? A rajongókkal még nem most találkozunk, és ide be se jöhetnél… -   mondta a magáét

-        Ő hozzám jött… - Vigyorgott, Harry mint aki jó viccet mond – Igaz szöszi? – rám vigyorgott majd kacsintott

-     Öhm, köszönöm nem kérek szőlőt, és nem Harry nem hozzád jöttem.. – mielőtt folytatni tudtam belevágott valaki a szavamba

-         Miért nem mondtátok, hogy vendégünk van?! Megcsináltam volna a hajam – „tért ki a hitéből” Zayn.

-          Srácok fogjátok már be egy percre – vette át a szót Liam

-          Meg se szólaltam, és érlek ne ordíts a fülembe – fájlalta a bal fülét Louis

-        Öhm, srácok ha esetleg megengednétek, akkor elmondanám amit akarok és utána befejezhetnénk ezt a kellemetlen társalgást – mondtam csendesen

-          Jééé.. ő mióta van itt? – nézett rám szomorú(???) szemekkel a húgaim szerint mindig vidám Louis

-    Már egy ideje. Mondjuk úgy 45 perce… - puffogtam  magamba, hogy nem képesek befogni a csipogójukat…- de ha nem hagyjátok, hogy gyorsan elmondjam, akkor még minimum 45 percig leszünk itt….

-          Kihez sietsz szöszi? – csipkelődött Harry

-      Na jó srácok szerintem hagy mondja el Freya amit akar, aztán ti is tudtok még pihenni, meg ő is mehet a dolgára – vette a kezébe az irányítást Anne… Köszi Anne!

-          Köszönöm… - és ekkor elkezdtem a mondandómat amit Anne-nak is elmondtam.

Bár a fiúkkal nehezebb dolgom volt, mert mindig belekérdeztek a dolgokba, de azért megcsináltam! 55 percig beszéltem, magyaráztam mint az ovisoknak. De őszintén? Szerintem ha visszakérdeznék egy szót se tudnának mondani. Nos én figyeltem rájuk elmondom, hogy állt össze ez az 55 perc beszéd

• Freya folyamatosan dumált
• Louis valami álomvilágba volt
• Niall evett
• Zayn bambult
• Harry a dekoltázsom nézte. (Ez nem vicc… Mikor ránéztem, mindig láttam, hogy nem a mondandómat figyeli hanem a melleimmel szemez)
• És Liam.. nos ő talán figyelt, de nem mindent értett…

Egy idő után kb. feladtam a harcot, majd kijelentettem a srácoknak, hogy megnézem a koncertet és hétfőn 10kor várom őket az irodába. Elmondtam mindent, Anne a Managerük jó ajánlatnak találja, a fiúk is bólogattak meg hümmögtek, de ez az 55 perc kiesett nekik. 

Kiérve a fiúk pihenő helyéből, megcsapott a meleg. Hú.. nem is tudtam milyen jó dolgom volt a klímás helyiségbe. A zenekar tagjai a színpad szélén ücsörögtek, s hűsítették magukat az árnyékban. Odamentem a hozzájuk, s megkocogtattam David bal vállát, mikor a jobb oldalon állok. Ősi trükk de bejött.

-      Freyaaaaaa - örül meg nekem, majd felkap s megforgat a levegőben. – OMG! De rég láttalak!!!  Mizujs veled? Mesélj már! Mi szél fújt erre?

-     Igen, sajnos rég találkoztunk. Mikor is? Hm. Finnországba már voltál nálunk szóval úgy 1,5 éve. Akkor voltam utoljára részeg… Vagyis többre nem emlékszem – nevettem fel hangosan - A vodka megtette  hatását…, és a „munkaszele” fújt erre…

-         Ú... igen, az ütős este volt.  Jah, srácok ő amúgy itt Freya. A legjobb barátom. Freya ők itt a srácok. Nick (basszusgitár), Aaden (szintetizátor) Tyler (gitár), meg ugye Niall is szokott gitározni meg Jhon (gitár)

-         Sziasztok srácok- köszöntem nekik, majd válaszképp egy biccentést kaptam.

Ezután elkezdtünk sztorizgatni, mesélni az elmúlt másfél évről. Miután a zenekar többi tagja is feloldódott, s meggyőződtek róla, hogy milyen hülyék vagyunk, ők is beleszálltak a beszélgetésbe. A végére szakadtam a nevetéstől. De mindenki a hasát fogta. Istenem, milyen jó fejek ezek a srácok. Az első benyomás nagyon pozitív volt. Gyorsan telefonszámot cseréltünk, majd mivel lassan már  koncert kezdődött, ezért lementem a helyemre, s vártam, hogy tényleg olyan jó-e a 1D mint a CD-n. 

(Szerkesztői megjegyzés: a 1D dobosának valódi neve nem David, de tényleg ez a fiú a dobosuk. Szóval csak egy névváltoztatásról van szó :) )