NO.1

Halihó!
Eljött az idő, hogy elkezdjem publikálni az új történetem. Mint láthattátok Freya és a 1D-s srácok kalandjait olvashatjátok. Az első fejezet rövid lesz, de utána próbálom hosszabbra fogni a dolgokat. Az első pár fejezetben még nem igazán találkozhattok a fiúkkal, de utána változik a dolog :)
xoxoBella

No.1

-          Freya, haladj már. Elkésünk a próbáról. Ráadásul, utána még  programod is lesz és ha késük akkor később is végzünk – emlékeztetett barátnőm Hope.

-   Megyek, már de még… áh!! Megtaláltam a magas sarkúm párját – örvendeztem személyes sikeremnek

-          Melyiknek  párját? Ami a tánchoz kell vagy amibe mész? – kérdezte gúnyosan

-          Amibe megyek…. Tudod amióta ide költöztem semmit se találok. Még nem pakoltam el rendesen

-          Tudom, drágám – ölelt meg barátnőm

Nos. az utóbbi két hét katasztrofális volt az életemben s ebbe nem is mennék bele igazán…Talán, pár nap/hét elteltével. Most nem tudok még róla beszélni. Visszagondolva az emlékekre egy könnycsepp gördült le az arcomon. Azt az egyet folytatta még száz másik. Ez ment mostanában. Ki tudja az utóbbi időben mennyi papírzsepit használtam el. Az életem romokban van! Akármire gondolok mindenről ő jut az eszembe. Egyetemista vagyok, de most alig tudok koncentrálni. Ráadásul itt a vizsgaidőszakban ment tönkre minden! Bár hál istennek minden vizsgám sikerült hisz szorgalmasan készültem rájuk, de aztán bumm, a jól felépített életem tönkrement. Jól felépített? A legnagyobb hazugság magamnak…(is)…

-         Hope, ugye délután elkísérsz? – néztem rá könnyes szemekkel

-        Persze! De azért megkérdezhetem hova? - kíváncsiskodott. Így hamar meg fog öregedni gondoltam magamba mire elmosolyodtam, de rögtön vissza is tért a hatalmas űr és fájdalom.

-         Nos, először kozmetikushoz, majd egy tetováló szalonba – vallottam be kislányosan

-         Te meg vagy húzatva, két kínzás egy napra?

-        Hope – tettem a kezem a vállára- A tetkóm az Ő emlékére lesz. Meg mellesleg hamar túl leszek rajta – és legalább a fizikai fájdalom elveszi a lelkiről a figyelmet gondoltam magamba

-         Értem én, de még csak 18 vagy. Legális ez egyáltalán?

-         Mindjárt 19 és nem tudom, nem is érdekel, de meg fogom csináltatni

-        És amúgy hova lesz??

-       Igazából úgy gondoltam, hogy a mellem alá. Közel a szívemhez. Senki se fogja látni, de nekem mindig ott lesz

-         De aranyos. Biztos imádná

-        Vagy megölne. - Mosolyogtam fanyarul

Most épp táncórára sietünk. Én személy szerint harmadikos korom óta társastáncra járok, emellett tornáztam is, sőt haverommal volt egy kétszemélyes bandánk is. Ő dobolt én gitároztam s énekelgettünk. Csak úgy hülyeségből. Pedig ő szentül meg volt győződve, hogy jól éneklek! Botfülű. Azóta az a bizonyos barát egy világhírű fiúcsapat mögött dobol s járja a világot. Én meg egy szerencsétlenség vagyok. Egyetem padjait koptatom, semmi karrierem. Hiába beszélek több nyelven senki se vesz komolyan. Valaki szerint a szépségem miatt. Pedig egyszerű lány vagyok szőke hajjal és barna szemmel.  Mások szerint csak egy elkényeztetett hercegnő vagyok, akinek jó szerencséje, hogy ilyen jó családba született. Marhára!

Semmi se olyan mint kívülről látszik.

Két óra tánc után, ami legalább elvonta a figyelmemet hívott Lisa, apu titkárnője.

-     Szia Freya. Ráérsz jövő hét pénteken este?  - semmi, hogy vagy, meg hasonlók. Nem. Egyből a közepébe…

-          Mit szeretnél Lisa? – kérdeztem meggyötörve

-          Tudod apádnak lettek volna új ügyfelei, csak már sajnálatos már nem tud elmenni…- folytatta volna de beléfojtottam a szót

-      Figyelj Lisa. Tudom, hogy most a cégnél is minden a feje tetején van, de hidd el, nem csak ott, a magánéletemben is. Apám egy hete halt meg, s meg kellett szerveznem a temetését, ami ugye holnap lesz, kedden meg a végrendelet lesz felolvasva, így nem tudok nagyon veletek foglakozni, még! Ígérem kerítek sort az ügyfelekre is... de most egy ideig még küldj el mindenkit

-          Ez nehéz lesz, Freya!

-          Tudom, sajnálom, de majd jövő hét csütörtöktől mindenkit fogadok. Addig pedig kérj a nevemben elnézést, mindenkitől, és akkor csütörtöktől oszd be őket. Most pedig légy szíves csütörtökig hagyj békén engem. Ma elintézed a dolgot és csütörtökig szabadágon vagy. Viszlát Lisa

-   De… - akadékoskodott egy kicsit, biztos nem érti, hogy komolyan gondoltam. Ezért egy „drasztikusabb” módszert választottam.

-          Viszlát Lisa. - köszöntem el, majd kinyomtam a telefont.

Hope csak némán figyelte a számára egyoldalú beszélgetést. Csak az arckifejezésemből olvashatta le mit mondott Lisa.  Egyszerűen csak megölelt, s mentünk a kozmetikushoz, majd egy 40 perc elteltével már ott ültünk a tetováló szalonban, s vártam, hogy szóljanak

-          Freya! Gyere nézd meg milyen lett. Így gondoltad? – kérdezte Chris

-          Igen. Gyönyörű. Pont olyan mint apu kézírása.

-          És akkor a „Dad” az zöld legyen?

-          Igen. Olyan zöld mint a képen apum szeme

-          Rendben. Akkor kezdhetjük is.

Ráffeküdtem az asztalra, s mivel felül mindent le kellett vennem, melltartót is ezért Christől kaptam egy törölközőt, amivel takarhattam kebleim.  Pár percig némán feküdtem,  csak a tetováló gép zaja törte meg a csendet. Chris, hogy oldja a feszültséget megszólat

-          Úgy látom, a barátnőd jobban izgul mint te

-          Lehet. – mosolyodtam el egy kicsit

-          És elmeséled miért csináltatod ezt a tetkót

-          Hát legyen. - Sóhajtottam egy nagyot. - Apám egy hete halt meg. Épp utánam jött Finnországból. 2 hete kezdődött az egész…