NO.18

Sziasztok
Nagyon örülök, a sok oldalmegjelenítésnek, és a "szuper" gomboknak. Sokat jelentenek nekem, és örülök a chat-be érkező kurta szavaknak is, már ha írtok. Kommentek (ami kevés érkezik) de annak is nagyon örülök, bár bevallom őszintén jobban örülnék ha annyi kommentet kapnék ahány "szuper" klikket. :)
Ki nézte ma a Forma1-et? :D Én imádtam végre Kimi győzött ^^

Rio de Janeiro

Mindenkinek adtam egy - egy puszit, majd Louis felkísért a szobájába és szabadkozott a kupi miatt, hogy nem szokott vendégeket fogadni. Nem érdekes. Vontam meg a vállam majd leültem az ágy szélére, s néztem ki az ablakon.

• Miért nem akarsz velünk beszélgetni? – kérdezte Louis miközben leült mellém.
• Ezt nem értheted, Louis. Az ember ekkora veszteséget nem tud megérteni, csak akkor, ha átéli. Apukámmal nagyon közel álltunk egymáshoz, s az életet igazságtalannak érzem, hogy miért bűnhődök, mit követtem el, hogy ekkora büntetést érdemlek. Van egy idióta mondás, hogy senki se pótolhatatlan. Ez nem igaz. Majdnem 19 évesen nem arra vágyik az ember, hogy úgy kelljen élnie mint egy 30 éves komoly, felelősségteljes nőnek.  És most hirtelen annyi dologért lettem felelős, azt se tudom hol áll a fejem. Augusztus van, az Olimpia, s ti felléptek a záró ünnepségen, ezt is csinálnom kell. Bájolognom kell, az emberekkel, és fapofával elmondani, hogy miért egy gyerek irányítja a céget.
• Te-te-tessék? Fellépünk az Olimpiai záróünnepségen? – döbbent le Lou. Úgy látszik ezt elfelejtettem nekik mondani. A francba!
• Igen, gyere le, elmondom a többieknek is. Meg, még egy csomó dologról kellene beszélnünk. De nincs energiám, úgy érzem.
• Majd holnap megbeszéljük. De felhívom a  srácokat, s meséld el nekik is kérlek. Ez hihetetlen.
• Rendben.

A fiúk feljöttek, s majd kiugrottak örömükből. Igazából már régi tudniuk kellene, de hát, tudjuk mi jött közbe s miért nem tudják. De teljesen megértőek voltak, s a holnapi első próbára már izgatottan készülnek fejben. Azt hiszem mind a heten Louis szobájába aludtunk el, s csak 3man Louis ágyában. Én, Niall és maga a szoba tulajdonosa. A többiek, hoztak asszem valami felfújható matracot, s pokrócot, mert kitalálták, hogy itt „kempingeznek”.

Reggel a két fiú között ébredtem, elég érdekes pozícióban. Niall lába az én lábamon volt, míg Louis keze a hajamat birizgálta, s álmában megjegyezte: „Harry miért nem göndör a hajad?” Erre én csak felkacagtam, mire többen álmosan nyitották ki a szemüket. Hupszika. Lehet, hogy nem hajnali 6kor kellene kacarásznom. Niall is kinyitotta a szemét, de suttogtam, hogy még aludjon, s vissza is feküdt. Louist megnyugtattam, hogy csak álmodott. Majd mivel a többiek is aludtak, ezért kimásztam a kemping helyről, le a konyhába, s írtam nekik egy üzenetet.

„Srácok, hazamentem, átöltözni, plusz pár iratért ami szükséges lesz. Elugrok kajáért is. Sietek. Freya.

Ui: Ha nem baj hozom a  kutyáim is.”

Tudtam, ki kell szellőztetnem a fejem, plusz meghálálni a fiúknak a vendégszeretete is, és Niallra gondolva mielőtt hazamentem beugrottam egy Nanod’s-ba. Ezután összepakoltam otthon pár cuccot magamnak, és irány vissza a sátorozó bagázshoz. Mivel az álom teljesen kiszökkent a szememből a srácok meg még javában aludtak ezért nekiálltam reggelit csinálni. Pirítós. Remélem mindenki szereti. Meg főztem teát is nekik, és szépen kikészítettem mindent az asztalra. Vajjal lekvárral, meg egyéb ilyen finomságokkal együtt.

Jobb dolgom nem lévén, mivel fogadjunk, hogy a fiúk még mindig fent horkolnak (amúgy nem tudom, hogy horkolnak-e) kipakoltam a mosogatógépből, majd elpakoltam a tiszta tányérokat, s leültem a laptopomhoz. Kaptam egy e-mailt a The Wanted-től, hogy hétvégén hazaérkeztek a turnéjukről így tudnának hozzám jönni megbeszélésre. Válasz lévén megírtam nekik, hogy majd kedden jöjjenek be az irodámba.

Háromnegyed 9után már nem akartam tovább egyedül ücsörögni így felmentem a szobába ahol mindenki aludt és elhúztam a sötétítő függönyt. David feküdt az ablak alatt így neki pont a szemébe sütött a nap így rögtön elkezdett mocorogni. Akkor kezdjük az elején. David ébredezik, azaz őt gyorsan felébreszteni.

15 percel később már csak Louis aludt, és Zayn se volt olyan morcos, mikor felébresztettem.

• Louis!!! Ébredj! Hasadra süt a nap. A reggeli ki fog hűlni. Megeszik a hörcsögök az összes répát!  - Már nem tudtam neki mit mondani! Ez nem használ. Valami hatásosabb kell! Megsimogattam az arcát.. nem reagál. Megrázogattam nem reagál… - Francba már Lou! Ébresztő!!!! – Kiáltottam el magam. Erre már kinyitotta a szemét de csak mosolygott.
• Amúgy... – ásított egy nagyot, s dörzsölgette kissé borostás arcát. Meg kell mondani, nagyon jól nézett ki még kócosan is. -  Már felébredtem mikor megsimogatta az arcom is… - vigyorgott magának.
• Örülök neki, Lou. NA de gyere kajálni, mert Niall felfalja az összes ennivalót. – álltam fel az ágy széléről.
• Segíts felkelni! – nyújtotta két kezét az ágyból hogy húzzam fel. Istenem. Férfiak. Megragadtam a két kezét és lendületből felhúztam. Szegénykém majdnem kiesett az ágyból is. – Benned aztán van erő. – Mosolyodott el, tudod olyan szexisen. Jézusom mit beszélek én. Na, mindegy. Ráztam meg a fejem, majd rávillantottam egy mosolyt s közben a kezemmel intettem, hogy kövessen.

A fiúk már lent nagyban ettek s Niall már Louis kajájával szemezett.

• Niall meg ne próbáld. – mire a srác bűnbánóan nézett rám. – Inkább csinálok még. Ki kér? – mivel senki más nem jelentkezett ezért Niallnak összedobtam még egy kis kaját, majd leültem a srácokhoz. Liam mellé. – Tudtok figyelni miközben esztek? – a válasz egy bólintás volt, mire én beszélni kezdtem.

Elmagyaráztam nekik az Olimpiai fellépést, meg még sok sok más szakmai dolgot megbeszéltünk. Kiderült, most már a pontos dátum, hogy mikor kell Los Angelesbe utaznunk, igen nekem is menni kell velük, és hogy mikor jövünk vissza. Utána megbeszéltük, hogy kiválasztjuk az első kislemezüket is. Igazából tökre kezd érdekelni ez a munka a srácokkal.

Estére igazán felpörögtem mondjuk lehet, hogy a kávé tette. De nem hiszem. Mikor Kinyögtem David-nak hova készülök, a bőrönddel, akkor azt mondta idézem: „Szó se lehet róla, hogy egyedül menj, majd én veled megyek” Így ezután kiviharzott Louis és Harry házából, fogva a kutyáim, elvitte az anyukájához őket, (még rendesen el se búcsúzhattam tőlük) s ő is egy bőrönddel tért vissza. Halvány-lila fogalmam sincs honnan szerzett Dav jegyeket, de már úgyis mindegy. 9 óra van s a repülőnkre várunk. Azóta is haragszom Davidre, mert úgy kezel mint egy ötévest. Az egyik divatmagazint olvasom behatolóan, igaz nagyon nem érdekel mi van benne. Legalább nem Davidre kell figyelnem. Bár az a ronda cipőm se érdekel, ami a modell csaj lábán van.

Rárakom a bőröndömre az újságot, majd szitkozódok egyet a változatossá kedvéért franciául. Barna hajam kissé kócos, de nem nagyon érdekel, csak az, hogy végre felüljek a repülőre, és irány Brazília. Az ottani ismerősökkel jó lesz találkozni, bár előre érzem, hogy fájni fog a kérdés. És újra összetör, majd a hivatali látogatás. Talán mégis jó ötlet volt, hogy David eljön velem? Már nem tudom. De azt tudom, hogy sajog a szívem, hogy ha arra gondolok, hogy több mint egy hónapja ment el apukám. Nem - nem sírhatok. Nem tudom honnan vannak még mindig könnyeim. Egy lecsordul az arcomon, s ez David figyelmét se kerüli el. Megölel, testvérien, letöri a könnyem, s bíztat. Jól esnek a szavai, és tudom, hogy ez nem csak üres locsogás. Hiszek neki. Hiszek az elsuttogott szavakban, hogy „minden rendben” „semmi baj” „minden jóra fordul.” De néha ez is nehezen megy. Úgy érzem, hogy nincs ebből a gödörből kiút.

10 perccel később megkezdtük a beszállást a gépbe, s tiszta véletlen, hogy David épp mellettem ül. Felszállás után bekapcsoltam az Ipodot s egy zongoraműt hallgatva aludtam el.

***

Végig aludtam az egész utat, s a leszállás már kellemes volt a hosszú út után. A csomagunkat felvéve David épp egy taxit próbált leinteni. Nem sok sikerrel.

• Hagy már, majd én elintézem. – vetettem oda foghegyről s kiálltam a járda szélére.

Egy percen belül, már diktáltam a címet s száguldoztunk, régi családi házam felé. Most elgondolkozhattál, hogy jó pár éve üresen áll az a ház? A válaszom nem. Brazíliában 4-5 éves korom között laktam majd 12-14 éves korom között is. Ide jártam suliba és oviba is. A házba pedig az eltelt idők között a család egyik barátja lakik, aki bérli tő..lem. Igen, sajnos határozottan az én házam. Amúgy minden évben eljöttünk ide nyaralni. Egyszóval minden évben voltunk minden házunkban. Ha csak pár napra is de eljöttünk kirándulni. Pl, ide Brazíliába nyaralni, Francia országba is, Finnbe síelni, Angliába… nos oda bármikor. És nem, nincs több házunk.

Miközben elméláztam magamban és bambultam a tájat meg is érkeztünk, a családi fészekhez. Hiányzik az itteni élet? Kicsit, bár nagyon másabb mint Európában. De fantasztikus. Kint állt Meri, és családja, akik a házat bérlik, majd egy jó meleg anyai ölelésben részesültünk mind a ketten.

Harry szemszöge, Anglia

Őszintén megmondva nem nagyon rajongtam az ötletért, hogy Freya a főnökünk. Nagyon bomba nő, és inkább az ágyamba tudnám elképzelni mint úgy, hogy parancsol nekünk. De ez van. Visszautasított, hisz „kiolvasta” a gondolataimból. Nem hosszútávra terveztem vele. Végül is nem okozott álmatlan éjszakákat, nem vágyom a tiltott gyümölcsre…annyira. De jelenleg jobban elfoglal, hogy látom Louis-t kivirulni. A szakítás Eleanorral, vagyis inkább az utána lévő balhé, nagyon kiborította. Padlón volt, a poénjai laposak voltak, és nem tudtam röhögni minden megmozdulásán, mert látszott, hogy erőltetett volt. Most viszont Louis kezd visszatérni, s ez betudható az időnek, de sokkal jobban egy bizonyos személynek. Személyesen Miss Freya Hamilton-nak. Most ha komolyan akarnék fogalmazni, akkor a két megtört személyiség gyógyír egymásnak. Megértik egymás problémáit, s úgy tudnak beszélni egymással ahogy tényleg, két megtört ember. Nem sajnálatot látunk  a szemükben hanem támaszt, együttérzést.

Folytatnám komoly gondolat menetemet, legjobb barátommal kapcsolatban, aki most éppen letargiában van, mert Freya és David leléptem Brazíliába, de épp az emlegetett szamár fejbe dobott egy párnával. Amúgy nem tudom honnan varázsolta elő, hisz az Olimpiai záróünnepség próbáján vagyunk. Freya még távolról is tökéletesen a kezébe tartja a dolgokat, s Skype-on is igazán hatásos tud lenni a fenyegetése. Így történt meg az, hogy már 2dik alkalommal nélküle próbálunk. De minden nagyon jól megy, és mivel a hét végén lesz a záróünnepség, ezért bele kell húznunk rendesen. Na de sebaj, a holnap esti próbán már Freya is itt lesz, s majd elmondja véleményét.

Liam már megemlítette, hogy észre vettem-e, hogy Lou úgy vigyorog mint egy vadalma mikor Freyáékkal Skypolunk. A válasz IGEN! De én ennek csak örülök, hogy nem depressziós….